Libéria egyike azon afrikai államoknak, amely sose tudott kiszabadulni rabszolgamúltjából. A XIX. század első felében felszabadított amerikai rabszolgákat hozott ide vissza az Egyesült Államok, hogy az „őshazában” új életet kezdjenek. A kísérlet katasztrofális eredményekkel járt, ugyanis az újonnan érkezettek azonnal átvették a hatalmat a helyben lakók felett, különleges elitet alkottak, az őslakosságtól pedig még az állampolgárságot is megtagadták. Az afrikaiak végül 1980-ban tudták megdönteni az amerikai telepesek uralmát, s ahogy az lenni szokott, brutális diktatúrát alakított ki Samuel Doe elnök, akit tíz évvel később öltek meg egy puccs során, a polgárháború kezdetén. A lázadók vezetőjét 1997-ben választották elnökké, Charles Taylor diktatúráját végül 2003-ban tudták megtörni, a volt lázadó, elnök ma ötvenéves börtönbüntetését tölti emberiesség elleni bűnök elkövetése miatt. Libéria az egymást váltó diktatúrák és polgárháborúkat követően ma a helyi viszonyokhoz képest stabil, de virágzónak nem tekinthető. A viszonylagos béke egyik záloga az, hogy az országot irányítók megkapják az Egyesült Államoktól azokat a támogatásokat, amelyek az egészségügyi ellátást vagy az oktatási rendszert működtetik. A libériai gazdaságot ugyanis úgy építették fel, hogy az amerikai segítség bizonyos részét fordították az említett ágazatokra. A USAID pedig nem közvetlenül adja a támogatásokat, hanem erre szakosodott cégeken keresztül. Az évi mintegy százmillió dolláros amerikai segélyt az olyan cégek, mint az FHI360, a Chemonics vagy a DAI juttatják el az érintettekhez, és talán meglepő, de az összegek közben látványosan olvadnak. A kimutatások szerint nagyjából 88 százaléka marad a közvetítőknél, s 12 százalék jut el az iskolákhoz és kórházakhoz, ami még így is sok pénz Libériában, s a kormányzat nem is nagyon ágál a helyzet miatt. A segélyek felülvizsgálata miatt viszont igen, a pánafrikai sajtóban se szeri, se száma az aggodalmas cikkeknek az oktatási vagy az egészségügyi projektek feltételezett összeomlása miatt. Ugyanakkor nem várható, hogy az amerikaiak önként távoznának Afrikából.

Mexikói csoda a Síp utcában
A Casa Mexa tacói megérdemlik a dobogós helyet.