Joó István a a HIPA Budapest Brief felületén megjelent blogbejegyzésében úgy fogalmazott: elszoktunk a vámoktól, a fiatalabb generációk eddigi életük során nem igazán találkoztak ezzel a korábban gyakran használt kereskedelempolitikai eszközzel. A történelmi példák mind azt mutatják, hogy a vámok és kereskedelmi korlátozások hozzájárulhatnak iparágak megerősödéséhez és egész nemzetgazdaságok felzárkózásához. Sokáig az Egyesült Államok, Németország, Japán, Kína, de még Dél-Korea is vámok és egyéb korlátozások összetett rendszerével védte évtizedeken keresztül számos szektorát. Többségük csak a fejlettség egy bizonyos szintjének elérése után kezdte el szorgalmazni a vámok leépítését és a szabadkereskedelmet.
A kormánybiztos elemzésében felidézte: az Egyesült Államok a világgazdaság valaha volt legveszélyesebb örvényében sodródva, az 1929-ben kirobbant nagy válsággal küszködve is a vámok jótékony hatásában reménykedett. A több száz termékre vámot vagy vámemelést elrendelő 1930-as Smoot–Hawley-törvény azonban visszafelé sült el, évekig tartó kereskedelmi háborúba torkollt, tovább súlyosbítva a krízist. Washington végül feladta a vámháború politikáját és felkarolta a szabadkereskedelem gondolatát.
Ez a szemlélet a gazdaságpolitikában a II. világháborút követően a világ legnagyobb részén évtizedeken keresztül megingathatatlan volt. A kilencvenes években, a globalizáció fénykorában pedig a vám már-már szinte szitokszónak számított. Azonban az egycentrumú világgazdaság felbomlásával ismét nagyot fordult a történelem kereke. Kína mint potens új kihívó megjelenésére az előző évtized végén az Egyesült Államok újfent a vámpolitika feltámasztásával válaszolt.
A fejlemények felgyorsultak, az USA–Kína-töréspont mellett új szintre emelkedett az EU–Kína-ellentét is, és az elmúlt időszak geopolitikai eseményeinek tükrében egyre több ország kezdte el újraszervezni nemzetközi kapcsolatait. Nem elhanyagolható szempont, hogy ezen szereplők együttesen a világ GDP-jének mintegy hatvan százalékáért felelnek. A vámok ma már itt, Európában is velünk élnek, ha akarjuk, ha nem. Arra pedig nemigen számíthatunk, hogy egyhamar visszakerülnek a gazdasági, kereskedelempolitikai eszköztár múzeumi megőrzésre szánt kiállítási darabjai közé.