Bár ritkán kerül a figyelem középpontjába, a biológiai hadviselésnek van egy kevésbé ismert, ám stratégiailag kiemelt dimenziója, ami az élelmiszer-termelést veszi célba. Magyarországon több mint ötven év után ismét felütötte a fejét a ragadós száj- és körömfájás (rszkf), amely több ezer szarvasmarha leölését tette szükségessé. A vírus eredetéről, a forrásról még nem rendelkezünk megbízható információkkal, a hatósági vizsgálat során azonban felmerült a gyanú, hogy a fertőzés akár mesterséges és szándékolt is lehet. Az eset rávilágít arra, hogy a biológiai hadviselés agrárdimenziója már nem pusztán hidegháborús árnykép, hanem valós stratégiai fenyegetés – írja a Tényellenőr.
A fegyverként használt mezőgazdasági kórokozók (agrárpatogének) rejtett és gyors terjedésük miatt már rövid idő alatt is súlyos gazdasági és társadalmi károkat okozhatnak. A veszélyt tovább fokozza, hogy az ilyen támadások elkövetői gyakran rejtve maradnak, így a felelősség megállapítása különösen nehéz.A modern mezőgazdaság szerkezete, különösen a monokultúrás, nagyüzemi rendszerek elterjedése, rendkívül sebezhetővé teszi az élelmiszer-termelést az ilyen kórokozókkal szemben.
A genetikai változatosság hiánya miatt egy-egy agresszív kórokozó akár villámgyorsan képes lehet végigsöpörni egy ültetvényen vagy állatállományon, ezzel gyakorlatilag akár egy teljes termésszezont vagy tenyészállat-populációt semmisítve meg.
Fotó: Kallus György
Az Egyesült Államok agrárbiológiai fegyverprogramja a második világháborút követően indult el. Az agrárpatogéneket vizsgáló program célja az volt, hogy növényeket és haszonállatokat megfertőző kórokozók segítségével gyengítse az ország ellenségeit, különösen a kommunista Szovjetuniót és az érdekszférájába tartozó más országokat. A projekt során számos patogént fejlesztettek és alakítottak bevethető fegyverré, amelyek közül a legígéretesebbek még „szolgálati” nevet is kaptak:
- a Phytophthora infestans – Burgonyavész,
- a Magnaporthe grisea – A rizs járványos barnulása (Agent LX),
- a Puccinia graminis tritici – Búza-feketerozsda (Agent TX),
- a Tilletia indica – Búza-kőüszög.
A Szovjetunió agrárbiológiai hadviselési törekvései a hidegháborús korszak egyik legszigorúbban őrzött, ugyanakkor stratégiai jelentőségű programjában, az „Ekologiya” fedőnevű projektben csúcsosodtak ki. A program a mezőgazdasági minisztérium irányítása alatt zajlott, és célkitűzése messze túlmutatott a védekezésen: elsődlegesen támadó, offenzív jellegű mezőgazdasági biológiai fegyverek kifejlesztésére koncentrált. A mögöttes stratégiai szándék egyértelmű volt – az ellenséges országok, különösen az Egyesült Államok mezőgazdaságának megbénítása növényi és állati kórokozók bevetésével.
