Nem a pénz felhalmozása a fő cél

Nem a halálos verseny viszi előre a gazdaságot. Ha ketten megvalósítjuk mind a kettőnk érdekét, az nagyobb össznyereséget hoz, mint a nyer-veszít séma. A vírushelyzetre is igaz ez. Ha mind a ketten figyelünk egymásra, akkor mind a ketten élve maradunk. És ez nagyobb nyereség, mint ha az egyikünk meghal, és csak a másikunk marad életben – mondja Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, közgazdász. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban szakirányú továbbképzés vezetőjével a járványhelyzet gazdaságra gyakorolt hatásáról, a maszkról mint szimbólumról és a szemléletváltás szükségességéről beszélgettünk.

Bartiz Sarolta Laura Domonkos rendi nővér. 20200916 Budakeszi Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Bartiz Sarolta Laura úgy véli, bár csodálatos jelek mutatkoztak a járvány beköszöntekor, nem egy nap alatt változik meg a világ

– Ez megmarad hosszabb távon is, amikor már nem érezzük a veszélyt?

– Mindig ez a kérdés.

A baj megszűnte után is segítőkészek ­maradunk-e, vagy visszaesünk az önző megszoká­sainkba? Erre nem tudom a választ, csak bizakodom.

Talán többen azok közül, akik megtapasztalták azt, miért jó segíteni egy idős embernek a bevásárlásban, azok a veszély elmúltával sem hagyják abba ezt.

– A tavaszi bezárkózás visszavetette a gazdaságot. Most hogyan kerülhető ez el?

– Ha tudatosul mindenkiben, hogy most rajtunk múlik minden. Már nem felülről fogják megmondani, mit csináljunk, hanem saját belátásunkon múlik, hogy mekkora lesz a fertőzés. A felelős ember kerül előtérbe. Magamat akkor tudom védeni, ha a másikat védem.

A maszk szimbólum. Tulajdonképpen nem magam miatt veszem fel, hanem az embertársam védelme érdekében. Meg kell tanulni a felelősséget a másikért, az együttműködést a másikkal és azt, hogy nem csak én vagyok a központja a világnak.

Mert ha a másik ember nem fertőződik meg, akkor én sem fogok megfertőződni.

– Jól érzem, hogy ez társadalmi szinten úgy jelent másfajta hozzáállást, mint amit a nyereségközpontú szemlélettel szemben tanítanak az emberközpontú gazdaságról?

– Az együttműködés a fontos, az, hogy ne a nyer-veszít, hanem a nyer-nyer (win-win) helyzeteket tudjuk kialakítani. Nem a halálos verseny viszi előre a gazdaságot – amit angolul ­dog-eat-dog competitionnek mondanak –, azaz hogy az egyik élve marad, a másik meghal. Ha ketten megvalósítjuk mind a kettőnk érdekét, az nagyobb össznyereséget hoz, mint a nyer-veszít séma. A vírushelyzetre is igaz ez. Ha mind a ketten figyelünk egymásra, akkor mind a ketten élve maradunk. És ez nagyobb nyereség, mint ha az egyikünk meghal, és csak a másikunk marad életben.

– Hogyan foglalná össze azt a szemléletmódot, amelyről tanítanak?

– Más paradigmájú gazdasági rendről beszélünk, mint a jelenlegi főáram. A gazdaság fő célja nem a pénz felhalmozása, hanem a közjó. A közjó nem más, mint emberi kiteljesedés egyéni és közösségi szinten.

A gazdaságnak az ember boldogságát kell szolgálnia. Ez a boldogság az értelemmel meghatározott cél tételezését és a cél elérése során létrejövő emberi kiteljesedést takarja.

Nem a profit és a pénz alá kell besöpörni olyan értékeket, mint az erkölcsi értékek vagy az együttműködés, hanem utóbbiakat kellene előtérbe állítani, és ennek érdekében használni a profitot. Azt szoktuk mondani, hogy a nyereséget nem maximalizálni, hanem optimalizálni szükséges. Sajnos abban még nincs változás, hogy az államok közötti rangsort ma is a GDP növekedése alapján határozzák meg.

– Ez miért baj?

– Önmagában nem a GDP-vel, a bruttó hazai termék mutatójával van baj, hanem azzal a szemlélettel, amely ezt teszi meg a legfőbb mutatószámmá. A gazdaság fejlettségét nemcsak az anyagi javak és szolgáltatások összege mutatja meg, hanem rengeteg immate­riális tényező: oktatás, egészségügy, vallás, kultúra, média. Ezek mind-mind beletartoznak az emberi kiteljesedésbe, a közjó létrehozásába.

Ezek között a gazdaság, mint alap, csak az első tényező. Nem szabad fetisizálni és csak erre koncentrálva döntéseket hozni egy ország életéről. Számos más mutató van, amely más szempontokat is figyelembe vesz.

Most csak egyet említenék: a Happy Planet Index (boldog bolygó mutató) az emberi jóllét elérésének ökológiai hatékonyságát méri. Ebben történetesen nem az Egyesült Államok van az élen, hanem olyan országok, mint Costa Rica vagy Vietnam. Utóbbiról többet tudok, egy közeli ismerősöm sokat mesélt az ottani életről. Azt mondja, az emberek hihetetlenül nyitottak egymás felé. Ha valaki felül a buszra, beszélgetnek, az orvosi rendelőben megszólítják egymást. Az emberi kapcsolatok ott rendkívül intenzívek és elsődleges meghatározói a boldogságnak. A kapcsolatok amúgy is alapvető tényezők az ember életében, ezért is külön probléma, hogy a járványban az online, digitális kapcsolattartás működött csak. A személyes találkozások értékét nem tudja pótolni a digitális világ.

Baritz Sarolta Laura domonkos rendi nővér budakeszi rendházuk kertjében

– Materiális javakról, élményekről is le kellett mondani a járványhelyzetben, bizonyos megszokásokon változtatni kellett. Hozhat valamifajta szemléletváltást a vírus a mindent uraló fogyasztói attitűdben?

– Bár megélénkült az érdeklődés az emberközpontú gazdaság elvei iránt, de holnapra nem fog megváltozni a világ egy varázsütésre. Szemléletváltásra van szükség, globálisan is. Manapság a tech-cégek, telefoncégek a legjövedelmezőbb vállalatok. Most csökkent a megrendelés, csökkent a kereslet a nem alapvető szükségletek iránt.

Nem biztos, hogy a félévenkénti telefoncsere valós szükséglet, de az igen, hogy legyen telefonom, mert azon nagyon sok hasznos dolgot tudok elintézni, és figyelni tudok a családomra.

Nagy szerepe van azoknak a kovász cégeknek, amelyek már emberközpontú módon gondolkoznak. A szemléletváltásban a média felelőssége ­óriási: mit közvetít, miről és hogyan számol be. Viszont az embernek megvan a szabadsága, hogy változtasson, a saját emberi természete szerint kiteljesedjen, másokkal együttműködő kapcsolatokat alakítson ki. A változás kulcsa maga az ember, a végső tényező az ember szabadsága.