Az ötvenes évek óta tartó tendencia, hogy a távközlési szabályozás hatálya alól általában mentesülnek az informatikai megoldások. A hatvanas évek elején már csak a nyilvános hálózatokra szűkült a távközlési szabályozás, a cégen belüli adat- és hangkapcsolatokra nem terjedt ki – magyarázta Sólyom Iván, a Lakatos, Köves és Társai ügyvédi iroda távközlési jogásza a Magyar Nemzetnek. Hozzátette: a kivételek alá tartoztak már akkor is a zárt csoporton belüli adatkapcsolatok, például a bankközi SWIFT-hálózat. Később az e-mail-szolgáltatók és az összes internetes tartalomszolgáltató is kikerült a távközlési szabályozás hatálya alól.
Vagyis az utóbbi évtizedekben – folytatta a jogász – a távközlési szabályozás általában megelégedett az informatikai szolgáltatások infrastruktúrájának szabályozásával. Ez odavezetett, hogy számos, a távközlési szabályozás aktív kijátszására épülő üzleti modell alakult ki és erősödött meg. Fogyasztói oldalról nézve a vezetékes és a mobiltelefon-szolgáltatások tökéletes versenytársává váltak azok az úgynevezett Over The Top (OTT) szolgáltatások, amelyeket mégsem távközlési szolgáltatásnak neveznek tulajdonosaik. Ilyen a WhatsApp, a Viber, a FaceTime, a Skype vagy a Telegram, vagy éppen a gépek közötti kommunikációs kapcsolatokat biztosító szoftverek is – mondta Sólyom Iván. Ezen cégek egy-egy országhoz kötődése néhány kereskedelmi szerződésre szorítkozik, amelyekben csekély bevétel fejében jelentős mennyiségű hívószám hozzáférhetőségéről a külföldi szolgáltató dönthet. Az általában a belföldi távközlési szolgáltatókat terhelő, terjedelmes, az egyéni előfizetőket védő előírások helyett az OTT-szolgáltatók néhány soros, bármikor nyom nélkül módosítható megállapodást használnak. Panaszkezeléssel jellemzően nem foglalkoznak, megyénkénti ügyfélszolgálatot nem üzemeltetnek, a bevételeiket pedig reklámok közvetítésével is kiegészíthetik. Mindezek miatt jelentős piaci előnyre tettek szerint az OTT-szolgáltatók az uniós szolgáltatókkal szemben.

Fotó: Reuters
Az Európai Parlament és az Európai Tanács irányelve, az Európai elektronikus hírközlési kódex friss módosítása alapján azonban kiterjesztik az elektronikus hírközlési szolgáltatás fogalmát. Az új regula – amelyet a tagállamok 2020. december 21-ig kötelesek átültetni – hangsúlyosabb koordinációt ír elő a tagországi hatóságoknak, valamint erősebb és egységesebb végfelhasználói jogokat biztosít. Mindez pedig a távközlési szabályozás aktív kijátszására épülő üzleti modelljeik végét is jelentheti. – Még nem ismerjük a részletszabályokat, de az irányelv általános rendelkezései alkalmasak arra, hogy az ötvenes évek óta tartó tendenciát legalább részben megfordítsák – véli Sólyom Iván, aki szerint az is pozitív fejlemény, hogy a felhasználóknak legalább elvi lehetőségük lesz arra, hogy az uniós fogyasztóvédelmi szabályoknak érvényt szerezzenek az OTT-szolgáltatókkal szemben.