Nagy-Britanniának – amely az utóbbi napokban reflektorfénybe került Shamima Begum ügye miatt – például körülbelül ezer állampolgára utazott a válságrégióba: közülük közel kétszázan meghaltak a harcokban, mintegy felük hazatért, és további százak tartanak ki az Iszlám Állam mellett, vagy Begumhoz hasonlóan tengődnek szíriai menekülttáborokban.
A probléma hasonló mértékű a franciák esetében: Párizsnak legalább nyolcszáz „saját” iszlamistáról van tudomása, de egyes beszámolók szerint a valóságban akár 1500-ra is rúghat az ISIS-katonáik száma. A kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők nemrég arról számoltak be, hogy csak a foglyaik között körülbelül 150 francia állampolgár van, és további százra tehető azoknak a Franciaországból jött harcosoknak a száma, akik kitartanak az Iszlám Állam utolsó szíriai zárványa mellett.
A Közel-Keleten működő német iszlamistákról mindössze annyit tudni, hogy körülbelül ezren lehetnek, a kurdok pedig legutóbb „két számjegyűre” becsülték a német állampolgárságú foglyaik számát. A kisebb uniós államok, mint Dánia, Belgium vagy Hollandia esetében is biztosra vehető, hogy legalább 300-400 fővel „képviseltetik magukat” a harcokban.

Fotó: REUTERS/Rodi Said
Talán a potenciálisan hazatérő dzsihadisták nagy számánál is aggasztóbb, hogy a kiutazó európaiak zöme időközben családot alapított. Az Europol egy tavaly nyárig vizsgálódó jelentésében 730-ra tette azoknak a „dzsihadista bébiknek” a számát, akik már a kalifátus területén, „nemzetközi” családokba születtek. Róluk még kevesebb a nyilvánosságra hozott adat: a német hatóságok körülbelül 270-re becsülik a szóban forgó nők és gyermekek együttes számát, míg a hollandok korábban 175, a holland állampolgárságra is jogosult, de a konfliktuszónában felcseperedő kiskorúról vallottak.
Itt ismét érdemes a brit Begum-ügyre utalni, ugyanis magától értetődik a kérdés, hogy a nyugatiak mekkora felelősséggel tartoznak vagy tartoznak-e egyáltalán ezekért a gyermekekért. Begum alig egyhetes babájának esetében Sajid Javid brit belügyminiszter például a leginkább humánus érvet hozta, miszerint „nem bűnhődhetnek a csemeték a szüleik hibájáért”.