Egy 2016-ban felállított bizottság több tucat áldozat tanúvallomását vizsgálta meg az elmúlt években, és ezek alapján megállapították: az NSZK-ban történtekhez hasonlóan az egykori NDK-ban is rendszeresek voltak a gyermekek elleni szexuális zaklatások. Ám a keletnémet fiatalok helyzete reménytelenebb volt, hiszen a bántalmazást nem csupán az állami szervek, de a családok is tabuként kezelték, a gyermekeknek szó szerint nem volt kihez segítségért fordulniuk.
Corinna Thalheim sem mert beszélni az őt ért traumákról, amikor hazatért szülőfalujába, hiszen úgy gondolta, egy javítóintézetet megjárt tinédzsernek senki sem fog hinni. – A szexuális zaklatás nem illett az egészséges szocialista társadalom képébe – olvasható az elkészült tanulmányban. – A szocialista eszménykép szerint az ember mindenféle pszichológiai abnormalitástól mentes – mondta Stefanie Knorr, az áldozatokat segítő egyik lelkisegély-szolgálat vezetője.
Az egykori áldozatok helyzete ma is reménytelennek tűnik: a bűntetteket állami szinten tussolták el, a bizonyítékokat, a dokumentumokat megsemmisítették. Horst Kretzschmar, a hírhedt torgaui intézet igazgatója a berlini fal leomlása napján, 1989 októberében halt meg, magát a központot pedig egyetlen éjszaka alatt felszámolták.
– Először a vasrácsokat távolították el, majd jöttek a cellaajtók és az iratok. Egy magániskola költözött be a helyére, a tanárok a helyükön maradtak – írja a Der Spiegel. A napvilágra került jelentés egyetlen kézzelfogható eredménye, hogy a német kormánypártok a zaklatások áldozatait segítő alap kibővítését szorgalmazzák.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!