Nem vagyunk másodrendű polgárok

Szlovákiában államfőt választanak szombaton, és amennyiben egyik jelölt sem szerzi meg a választók több mint felének bizalmát, a két legerősebb jelölt mérkőzik meg a második fordulóban március 30-án. Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke is a jelöltek közt szerepelt, azonban február 19-én sokak meglepetésére visszalépett. A szlovákiai magyar párt vezetőjét döntéseiről, a felvidéki magyar közösség helyzetéről, terveiről faggattuk.

Menyhárt József: Olyan családpolitikai lépések kellenek, mint az anyaországban Fotó: MTI/Krizsán Csaba

– A Magyar Közösség Pártja parlamenten kívüli pártként is nagyon sokat tudott elérni szlovák–magyar viszonylatban, hiszen, ha azt veszem, hogy a Baross-terv (a magyar kormány felvidéki gazdaságfejlesztési terve – a szerk.) a határ mentén, ahol élnek szlovákok is, segítette az 1521 nyertes pályázó mellett az egész közösséget, vagy ha megnézzük az óvodaprogramot, amely mindenképpen a közösséget segítette, ilyen értelemben az, ami most a V4-ek egyez­sége és egysége mentén egy nyugodt helyzetet teremtett, az nekünk, felvidéki magyaroknak is kedvező állapot. Holott a mi ikonikus ügyeinket akkor sem szabad elfelejteni, ha még ilyen nyugodt is a helyzet. Ezek az ügyek nem a feszültség szítására használatosak. Gondolok itt Malina Hedvig ügyére vagy a dunaszerdahelyi szurkolóverésre, vagy akár a kettős állampolgárság ügyére, amelyek ott vannak változatlanul az asztalunkon, csak talán most kevésbé helyezünk rájuk hangsúlyt.

– Milyen napjainkban a felvidéki magyarok helyzete Szlovákiában?

– Ez egy összetett kérdés. Nem vagyunk jó kondícióban. Ezt látjuk, hiszen a népszámlálások tízévente a fogyásunkról számolnak be. Emellett a politikai megosztottságunk sem használ közösségünknek. A rendszerváltás óta a déli régiók folyamatosan elszegényednek. Komáromtól keletre az ember a leszakadó déli járásokat látogatva azt látja, hogy fiataljaink otthagyják szülőközösségeiket. Tehát hiába gondoljuk azt, hogy az óvodák megújításával visszajön a közösségi életkedv, és a gyermekvállalási kedv megnövekszik majd, nem. Először is tisztességes megélhetést kell teremteni a fiataloknak, hogy otthon maradjanak, és a szülőföldjükön alapítsanak családot. Ehhez nem csak az kell, hogy az anyaország segítse a felvidéki magyarságot, hanem az is, hogy mi etnikai képviselettel a szlovák törvényhozásba visszakerülve tudatosan azon dolgozzunk, hogy az elhanyagolt területek iparral, gazdasággal népesüljenek be, mert ezzel hozzuk majd meg a népesség növekedését is.

– Milyen segítségre számíthatnak azok, akik szülőföldjükön maradva felvállalták felvidéki nehéz sorsukat?

– Egymásra számíthatnak. Nagy köszönet azoknak, akik itthon maradnak, azt is látom, hogy egyre többen jönnek vissza. Ez egy jó tendencia, és ezt kellene erősíteni. Ehhez azonban olyan családpolitikai törvénymódosítások és intézkedések kellenek, mint amilyeneket az anyaországban Orbán Viktor miniszterelnök bejelentett. Az a hét pont, amely az ország fogyását a családok támogatásával szeretné megoldani, nálunk is megvalósítható lenne.

– Ahogy a régiókat járta, a választókkal való találkozások során mikre derült fény, mi az, ami leginkább foglalkoztatja az embereket?

– Az embereket leginkább az foglalkoztatja alapvetően, miként javulhatnának a gazdasági feltételek a régióban, ahol élnek, illetve a politikai megosztottságunk. Az emberek úgy látják, hogy a Felvidék politikai megosztottsága – hiszen most már négy párt közül is választhatnak, ha akarnak – luxus, és nem kedvez a mi közösségünknek. A jelenlegi pártok egyre inkább külön-külön nem tudják képviselni az érdekünket, ezért kell egy magyar egység.

– Milyen az együttműködés a Most – Híd vegyes párttal? Miben, hol tudtak közös pontokat találni?

– Volt lehetőségünk a tavalyi önkormányzati választásokon együtt gondolkodásra. Az, hogy a vegyes pártnak az elnöke másként kommunikálja mindezt, hogy nem lát esélyt a megegyezésre, az egy másik dolog. Meggyőződésem, hogy a felvidéki egységnek, a magyar egységnek mindenképpen össze kell állnia a parlamenti választások előtt.