Az orosz–török háborút lezáró San Stefanó-i békeszerződéssel Bulgária visszanyerte államiságát, de az ország a teljes függetlenségét csak három évtized múlva tudta kivívni. A szerződés értelmében Bulgária orosz protektorátusként a Balkán leghatalmasabb országává vált volna, amivel a cár korlátlan befolyásra tett volna szert a félszigeten. A túlzott orosz térnyerés miatt azonban az 1878. évi berlini kongresszus felülbírálta a békeszerződés tervezetét: Bulgária visszakapta ugyan államiságát, de elveszítette a trákiai és macedóniai területeit.
Bojko Boriszov (képünkön) kormányfő az ünnepi beszédében hangsúlyozta az orosz hadsereg mellett harcoló bolgár önkéntesek áldozatvállalását. Történészek szerint a százezernyi bolgár felkelő segítsége nélkül a cári hadsereg nem tudta volna legyőzni a török szultán korszerűbb fegyverzettel ellátott hadseregét. A korabeli európai és orosz közvélemény szerint a háború hitháború volt, amelyben a kereszt küzdött a félhold ellen a keresztény testvérek felszabadításáért.
Az oroszellenes tábor szerint Moszkva és Szentpétervár bolgárpolitikáját mindig a hosszú távú orosz birodalmi érdekek vezérelték, amelyek lényege, hogy legyen egy gyenge és oroszbarát Bulgária, amely nem akadályozza az orosz expanziót a tengerszorosokhoz. A mai orosz bolgárpolitika a pánszláv eszmékre és a közös ortodox egyházi hagyományokra hivatkozva, politikusok megvásárlásával és a korrupció állandó fenntartásával igyekszik megőrizni befolyását Bulgária felett.
Vlagyimir Putyin orosz államfő tavaly az évfordulóra Kirill pátriárkát küldte, akinek a szófiai látogatása politikai botránnyal végződött. A pátriárka bírálta Rumen Radev államfőt, amiért az elnök a beszédében megemlítette, hogy Bulgária felszabadításában az orosz katonákon kívül részt vettek még lengyel, finn és román katonák is. Az orosz államelnök idén az ünnepre Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnököt küldi a bolgár fővárosba, aki a tervek szerint ma a szófiai Alekszandr Nyevszkij-székesegyházban találkozik Bojko Boriszov kollégájával.
