Stonehenge építőinek ősei a Földközi-tenger mentén haladtak nyugat felé, majd nagyjából hatezer évvel ezelőtt érkeztek a mai Nagy-Britanniába – erre az eredményre úgy jutottak a kutatók, hogy összehasonlították a szigetországban abból a korból előkerült maradványok DNS-mintáit a korabeli Európa más részein élők mintáival.
A Nature Ecology & Evolution folyóiratban arról is írtak a szakemberek, hogy az építők a mai Anatólia (Törökország) területéről először az Ibériai-félszigetre érkeztek, majd északnak véve az irányt kötöttek ki Britanniában. A szigetországi migráció egyébként egy jóval nagyobb arányú, nyolcezer évvel ezelőtt kezdődött népvándorlás része volt, amelynek eredményeként az egész kontinensen elterjedt a mezőgazdálkodás. Ezt megelőzően Európában az emberek kisebb csoportokban vadásztak és gyűjtögettek, helyüket folyamatosan változtatták.
Fotó: REUTERS/Hannah McKay
Az anatóliai gazdálkodók egy csoportja a Duna mentén Közép-Európába vándorolt, egy másik társaság haladt a Földközi-tenger mentén. A DNS-minták elemzése azt mutatja, hogy a neolit korban élő szigetlakók zöme az utóbbi útvonalat választva ért Britanniába, kevesebben származtak a Közép-Európába induló csoport utódaitól. A BBC-n megjelent összefoglaló szerint a korai brit földművesek genomja leginkább a neolitikumi ibériaiakéra emlékeztet. A szigeteket benépesítő népek a földművelésen kívül arról a szokásukról ismertek, hogy emlékműveket emeltek óriási kövekből, azaz megalitokból. A több mint négyezer éve emelt wiltshire-i Stonehenge ezen tradíció világhírű példája.
Nagy-Britanniát szintén vadászó-gyűjtögető emberek lakták. Az időszámításunk előtt négyezer évvel érkező földművelők csoportjai szép lassan kiszorították a korábban betelepülőket – egyetlen kisebb nyugat-skóciai térségtől eltekintve –, ami a gazdálkodók nagyobb létszámával magyarázható.
