Eurázsia lehet hazánk nagy esélye

Közép- és Kelet-Európa csak akkor fogja tudni visszakapni önrendelkezési jogát, ha gazdaságilag megerősödik — mondta a Magyar Nemzetnek Bernek Ágnes geopolitikai elemző. A szakértő korábban könyvet írt a régió geopolitikai lehetőségeiről, amelyben állítja: az Oroszország és Kína által vezetett eurázsiai integráció talán soha vissza nem térő lehetőséget jelent térségünknek.

18 A közép- és kelet-európai ...

– Hogyan változik az unió nagyhatalmi érdekérvényesítése az európai parlamenti választások eredményei­nek tükrében?

– Van összefüggés a pártpolitikai vita és a geopolitikai kilátások között. Egy külpolitikai stratégia ugyanis semmit nem ér a belpolitikai támogatás nélkül, márpedig az EU-nak egy sor kérdést meg kellene válaszolnia. Újra kell definiálnia önmagát, meg kell határoznia, hogy milyen reformok mentén, milyen irányba halad tovább: például hogy a magországokon belül történjen egy erősebb integráció, vagy folytatja a keleti bővítést, amire a Nyugat-Balkánon régóta várnak.

– A választások alatt felértékelődött a közép-európai együttműködés szerepe. Az uniós döntéshozatalban tanúsított közös fellépés a térség geopolitikai súlyát is megnöveli?

– Nehéz egységes tömbként beszélni az Európai Unióról, ezért az úgynevezett makrorégiók megerősödése általánosan jellemző. Kelet-Közép-Euró­pa szerepe határozottan felértékelődött, térségünk mégsem minősül önálló régiónak. Bár létezik például Balti régió vagy Adriai–Jón-tengeri régió, de Kárpátok makrorégióról még mindig csak a tervek szintjén beszélhetünk. A kezdeményezést az Európai Bizottság ugyanis továbbra sem fogadta el, nagy kérdés, hogy az új összetételű testület változtatni fog-e ezen. Szerintem Közép- és Kelet-Európa csak akkor fogja tudni visszakapni önrendelkezési jogát, ha gazdaságilag megerősödik. Amíg ezt nem éri el, nem dönthet a saját sorsáról. A könyvemben ezért azt javaslom, hogy egy észak–déli irányú gazdasági tengelyt kell létrehozni, ami megköveteli a visegrádi négyek kibővítését legalább Horvátországgal és Szlovéniával.

Fotó: Havran Zoltán

– Az egységes Közép-Európa visszatérő témája a térségnek, azonban eddig nem sikerült megvalósítani. Most miért lenne más a helyzet?

– Egyrészt adott hozzá a politikai akarat, másrészt a világpolitikában zajló változások, a formálódó eurázsiai erőtér megadja hozzá a szükséges kereteket. Az Európát és Ázsiát összefogó gazdasági térségben megadatik a régiónknak a lehetőség, hogy a két pólus között hídszerepet töltsön be. Az persze már más kérdés, hogy mennyire tudunk élni ezzel a lehetőséggel. Ahhoz mindenekelőtt meg kell teremteni a gazdasági egységet.

– A gazdasági egység kialakulóban van, de nem lehet, hogy a kulturális dimenzión bukik el az együttműködés? A közép-európai országok mindig a hídszerepet emlegetik, mégis mintha inkább sodródnánk a nyugati és a keleti világ között.

– Valóban, nagyhatalmak ütközőzónája vagyunk. Ahhoz, hogy ebből kilépjünk, hogy gazdasági hídtérséggé váljunk, mindig ugyanazzal a kérdéssel szembesülünk: túl tudunk-e lépni a hagyományos érdekkülönbségeken és képesek vagyunk-e először egy gazdasági erőteret létrehozni? Fontos megjegyezni, hogy ha most nem tudjuk kihasználni a formálódó új eurázsiai gazdasági erőtérben a helyzetünket, akkor kérdéses, mikor adódik újabb lehetőség.

– A geopolitika hagyományos értelmezése Halford Mackinder földrajztudós szerint Eurázsia és Afrika északi része a Világsziget, ezen belül pedig a kelet-európai régió az úgynevezett Heartland. Ezért versengenek a nagyhatalmak, mivel aki a Heartland felett befolyást szerez, megszerzi Eurázsiát. Későbbi értelmezésben azonban a Heartland áttevődött térségünkről Közép-Ázsiá­ra. Ön szerint mennyire vagyunk most fontosak a nagyhatalmi politikában?

– Ebben a vitában kompromisszumos megoldást javaslok. Úgy gondolom, ha létrejön a gazdaságilag egységes eurázsiai kontinens, akkor kialakul egy új térség, Közép-Eurázsia. Értelmezésem szerint idetartozik Közép-Ázsia, valamint közép- és kelet-európai régiónk is. Ezzel megváltoznak Közép-Európa keretei is. Régiónkon túl idetartozhat Németország, de Oroszország nyugati, európai része is. Felmerül persze a kérdés, hogy képesek vagyunk-e új politikai fogalmak mentén gondolkodni.

– Különösen, mert ez a fogalmi kör túlmutat a jelenlegi intézményi kereteken. Jól értem, hogy a megváltozott geopolitikai realitásban az Euró­pai Unió akadályt jelenthet térségünknek?

– Akadálynak nem mondanám. Ugyanakkor az EU-nak választ kell adnia például arra, hogy a gazdasági integrációt illetően merre lép tovább. Ami pedig még fontosabb, hogy hogyan rendezi kapcsolatát Oroszországgal. Jelenleg az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatot és az atlanti integráció kizárólagosságát hirdeti, miközben nem képes földrajzi, gazdasági érdekek mentén gondolkodni. A helyzet pedig egyre sürgetőbb, hiszen ahogy a lengyel származású világhírű amerikai geopolitikus, Zbig­niew Brzezinski korábban figyelmeztetett: az Egyesült Államok világhatalmi pozíciója akkor fog megdőlni, amikor Kína, Oroszország és Irán egymásra talál. Az előbbi két szereplő már elindult ezen az úton. Ha Donald Trump amerikai elnök újabb szankciókkal fenyegeti Iránt, akkor létrejön ez a keleti együttműködés.

– Az Egyesült Államok vajon hagyja, hogy az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai megerősödjenek?

– Az amerikai politika a hidegháborúban az úgynevezett fékentartásra épült, ami a Szovjetunió erőszférájának kiterjesztését volt hivatott megállítani. Washington jelenleg ugyanezt a politikát folytatja, csak már Kínával szemben is. Ha ugyanis egy eurázsiai erőtér létrejönne, ha az Európai Uniónak erősebb kapcsolata lenne Kínával és Oroszországgal, az megteremtené a Világsziget egységét, ami szembeállna az amerikai kontinenssel.

– Az eurázsiai integrációt illetően különböző koncepciók vannak. Kína Egy övezet, egy út kezdeményezése, illetve az orosz Eurázsai Gazdasági Unió tervei mellett az EU koncepciójáról keveset hallani. Lehet vezető szerepe az uniónak ebben a folyamatban?

– Egyelőre elvi szerepe van. Mindenekelőtt látni kell, hogy milyen reformokra kerül sor az unión belül. Szükség van intézményi reformra, egy gyorsabb döntéshozatali mechanizmusra. Kérdéses, hogy a most felálló uniós intézményeknek milyen lesz a viszonyukOroszországgal, különösen annak tükrében, hogy Moszkvában még 2015-ben aláírták az Eurázsiai Gazdasági Unió és az Új selyemút kezdeményezés közötti együttműködést, ami megalapozza Oroszország és Kína közötti együttműködést. Bár kulturálisan nagyon különböző országokról van szó, erős érdekszövetség jellemzi kapcsolatukat. Eközben az atlanti erőtérnek szinte kőbe vésett politikája a hidegháborús beidegződés, ami az orosz fóbiára épít. Ezen a nyugati világnak valahogyan túl kell lépnie. Geopolitikai értelemben mi soha nem fogunk tudni elvonatkoztatni Oroszországtól, ezzel a ténnyel meg kell tanulnunk együtt élni.