Törökország az Európai Unió kapujában ragadt

Egyre gyakoribb kampánytéma az Európai Unióban a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások felfüggesztése. Szakértők ugyanakkor egyetértenek abban: noha jelenleg az időzítés nem a legjobb a tárgyalások felfüggesztésére, az uniós blokk és Törökország egymástól való kölcsönös függősége miatt drámai változás nem vár­ható a kapcsolatokban.

Kampánytéma lett az EU-ban élő török diaszpóra Fotó: Reuters

Manfred Weber európai parlamenti választási programpontjainak egyik legfontosabb – Európa megerősítését szolgáló – ígérete a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások végleges lezárása, de nem az Európai Néppárt bajor csúcsjelöltje az egyetlen politikus, aki a törökkártyát előhúzva igyekszik szavazatokat szerezni.

A kérdés Németország mellett szintén fontos belpolitikai színezettel gazdagodik Ausztriában: előbbiben durván hárommilliós lélekszámú török diaszpórával kell számolniuk, a közel kilencmilliós Ausztriában pedig mintegy 300 ezresre dagadt a török kisebbség.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett Török–magyar kapcsolatok az Európai Unió-tengelyen című konferencián felszólaló kutatók szerint a törökellenes indulatok feléledése elsősorban az Európai Unióban felerősödő politikai és biztonsági krízisekkel magyarázhatók, amelyekre – főleg nyugaton – képtelenek a vezetők megfelelően reagálni.

Ennek egyik tünete, hogy az egész kontinens egyre inkább jobbra húzódik a politikai palettán, a szélsőjobboldali pártok egyre több országban kapnak erőre. – Ausztriában például már a kormánykoalícióban is feltűnnek, másrészt pedig a hagyományos konzervatív oldalon – például Németországban – is azt láthatjuk, hogy egyre többször használják a törökellenes indulatokat a belpolitikai céljaikra, magyarázta lapunknak Enes ­Bayrakli, a törökországi SETA kutatóintézet igazgatója.

A kutató szerint Angela Merkel kancellár 2005-ös hatalomra jutása mindenképp mérföldkő a csatlakozási tárgyalások blokkolása szempontjából, de szintén ekkoriban (2004-ben – a szerk.) csatlakozott az EU-hoz Ciprus is, ami ugyancsak negatív irányba billentette a folyamatokat, magyarázta a kutató.

Kampánytéma lett az EU-ban élő török diaszpóra
Fotó: Reuters

A politikai erőtér azonban sosem statikus, az időzítés bizonyosan nem most a legjobb, ám a helyzet még változhat. – Eljöhet az idő, hogy a felek újra érdekeltek lesznek a kapcsolatok szorosabbra fűzésében, fogalmazott ­Bayrakli. Kiváltképp, ha az unióban lehűl a kampányhangulat, az ugyanis aligha vitatható, hogy az EU számára alapvető fontosságú a Törökországgal való kapcsolatok fenntartása – mondta, hozzátéve, ha az EU valóban nagyobb szerephez szeretne jutni a világpolitikában, akkor Törökországra is szüksége van. Mint fogalmazott, természetesen az is „a játék része”, hogy Törökország 71 milliós népességét tekintve alapjaiban változtatná meg az Európai Parlament (EP) összetételét.

Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkozott: megszokhattuk, hogy a törökországi kampányok során éppúgy, mint az EU-tagállamok választási hajráiban, sokkal erősebben fogalmaznak a politikusok az országok közötti kétoldalú kapcsolatokról. A Törökország-kutató szerint ennek következményeként elsősorban a speciális partnerkapcsolat fenntartása került előtérbe.

Emlékeztetett, Törökország hosszú ideje a vámunió tagja, ahogy NATO-tagként és a 2016-os menekültügyi megállapodás révén is fontos szövetségese az EU-nak. Mint mondta, az EP többször – legutóbb márciusban – fogadott el a csatlakozási tárgyalások felfüggesztésére felszólító határozatot, ám a döntés az Euró­pai Tanács elé kerül, ahol az állam- és kormányfők láthatóan nem nagyon hajlandók a kapcsolatok megszakítására.

Hazánk mindig is támogatta Ankara EU-csatlakozását, az utóbbi időben pedig a biztonsági dimenzió erősen megjelent a magyar külpolitikában. Ennek következtében Törökország felértékelődött – magyarázta a kutató, hozzáfűzve, Budapest Berlinhez vagy Párizshoz képest kisebb súlyú tagállamként sokkal szabadabban tehet gesztusokat Ankara felé. Így elsősorban a haszonmaximalizálás és a különböző erőcentrumok közötti egyensúlyozás jellemzi hazánk Törökország-politikáját.