Visegrádi sorminta: két sima, két fordított

A visegrádi országok választási eredményeit az aktuális belpolitikai események mellett nagyban befolyásolták a bevándorlással összefüggő kérdések, valamint az EU folyamatosan érezhető kelet—nyugati megosztottsága. Az eredményekből az tűnik ki, hogy a négy országban a polgárok alapvetően megfelelőnek tekintik a követett irányt, és közelebb vannak a pártok is a lakossághoz, mint a nyugati államokban.

Négy különböző európai frakció, szakadékokat átívelő nemzeti érdekek Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Idén kicsit javult a helyzet, ahogy az egész EU-ban, fontosabbnak tűnt mindenki számára a voksolás, így Szlovákiában 22,74, Csehországban pedig 28,72 volt a részvételi arány. Szlovákiában amolyan liberális fordulat készül, a győzelmet két parlamenten kívüli párt szövetsége szerezte meg, a négy mandátumot jelentő húszszázalékos szavazatarány a Progresszív Szlovákia–Együtt-koalíciónak azt követően sikerült, hogy az általuk indított Zuzana Caputova lett az ország elnöke. Összesen hat párt jutott be, ám néhány száz szavazat ebben megakadályozta a Magyar Közösség Pártját. Menyhárt József pártjának 4,96 százalékos eredménye volt, amely annak a fényében érdekes, hogy a Bugár Béla vezette Híd – Most szlovák–magyar közös párt 2,6 százalékot szerzett.

Csehországból hét párt osztozik az EP-mandátumokon, a hivatalosan liberális ANO 2011 vezetője, Andrej Babis kijelentette győzelmi beszédében: „Át kell alakítani az Európai Uniót, mégpedig úgy, hogy az a jövőben az erős tagállamok szervezetévé váljon. Az Európai Bizottságot politikamentes, szolgáltató szervvé kell változtatni” – jelentette ki az MTI szerint. A legfőbb ellenzéki erő, a Polgári Demokratikus Párt legfőbb célja decentralizálni az Európai Uniót és visszaadni a döntés jogát az egyes tagállamoknak, míg a Tomio Okamura vezette Szabadság és Közvetlen Demokráciának az az álláspontja, az Európai Uniónak a mai formájában meg kell szűnnie, és vissza kell térni a szuverén és szabad államok szövetségének modelljéhez.