A szíve vihette el Mohammed Morszit

Bírósági tárgyalásán összeesett, majd meghalt Mohammed Morszi korábbi egyiptomi elnök, aki az arab tavasz eseménysorozat következtében emelkedhetett ilyen magasságba. A túl nagy erők megrengették Egyiptomot, de mivel stratégiai szerepe megkerülhetetlen, mára nyugvópontra jutott a Nílus menti állam, Morszi pedig egy véres epizód főszereplőjeként kerül a történelemkönyvekbe.

A volt elnökért imádkozó férfiak Pakisztánban. Sokak szerint politikai gyilkosság áldozata lehetett Fotó: Fayaz Aziz Forrás: Reuters

Mohammed Morszit kedd reggel már el is temették egy nyugat-kairói temetőben. Ez teljesen egybevág az iszlám szokásokkal, a szükséges orvosi vizsgálatokat elvégezték a testén, a halottkém megállapítása szerint a 67 éves politikust a szíve vitte el. Az egyiptomi főügyész is nyilatkozatot adott ki, megemlítve a halál okát, s azt, hogy minden a törvényeknek megfelelően történt, a 25 éves büntetését töltő, több perben is érintett Morszi megkapta a szükséges gyógyszereket, és rendszeresen vizsgálta az egészségi állapotát egy orvos. Ennek ellenére a Muzulmán Testvériség, a korábbi elnök politikai mozgalma egyértelmű politikai gyilkosságnak tekinti Morszi halálát, és arra szólította fel tagjait és híveit, tüntessenek világszerte az egyiptomi nagykövetségek előtt.

Morszit azonban nem lehetett politikai tényezőnek tekinteni 2013-as bukása óta. Az arab tavasz néven ismert, 2010-ben kezdődött, Egyiptomba 2011-ben begyűrűző eseménysorozat alaposan megrengette a betonszilárdnak tűnő egyiptomi rendszert, amely Hoszni Mubarak vezetésével ugyan nem volt se szabad, se prosperáló, de legalább stabilitást hozott. Az ország legnagyobb politikai mozgalma, a Muzulmán Testvériség be volt tiltva, s egészen 2011-ig így is maradt. Amikor feloldották a tiltást, a föld alatti mozgalom politikai pártként nagy sikereket ért el, többek között Mohammed Morszit tudta Hoszni Mubarak székébe ültetni egy demokratikus választáson.

A volt elnökért imádkozó férfiak Pakisztánban. Sokak szerint politikai gyilkosság áldozata lehetett
Fotó: Reuters

Csakhogy a mozgalom soha nem bírta az egyiptomi hadsereg támogatását, amely nélkül szinte semmit sem tud elérni egyetlen politikai erő sem, ráadásul a lakosság körében se volt népszerű a Morszi vezette adminisztráció, így a folyamatos tömegtüntetések eredményeképp a hadsereg beavatkozott Abdel-Fattáh esz-Szíszi hadseregtábornok vezetésével. Őt Morszi emelte fel védelmi miniszterré, s így vált a nemzetközi sajtó számára is ismertté. A 2013-as puccs börtönbe juttatta a volt elnököt, a tábornok pedig egy évre rá letette az egyenruhát, hogy a 2014-es elnökválasztáson induljon. A szavazók 97 százaléka támogatta esz-Szíszit, aki nemcsak a Muzulmán Testvériséget űzte vissza a külső sötétségbe, de a hadsereget is uralma sarokkövévé tette.

Egyiptom stratégiai szempontból mindig Szaúd-Arábia kiemelt szövetségese volt, eltekintve Morszi időszakától, amikor a testvériség támogatója, Katar állt Kairó mellett. A helyzet mára se változott, Katar továbbra is támogatja a pánarab mozgalmat, ahogy Törökország is szívélyesen fogadja a testvéreket. A csoport ugyanakkor terrorszervezetnek számít Egyiptomon kívül Oroszországban, Líbiában, Szíriá­ban, valamint a Rijádhoz ezer szállal kötődő Egyesült Arab Emírségekben és a szaúdiakkal testvéri viszonyban álló, szunnita uralkodóházzal rendelkező, de többségében síita lakosságú Bahreinben.

Az egyiptomi gazdaság nagy lendületet vett esz-Szíszi alatt; ez főként a stabilitásnak köszönhető, valamint a tőkeerős szövetségesek támogatásának. Egy kairói konferen­cián a meghívott líbiai vezetők dicsérték az egyiptomi elnök elkötelezett küzdelmét a terrorizmus ellen, egyúttal visszautasítva Törökország és Katar beavatkozását a belügyeikbe. Ennek megfelelően az észak-afrikai politikai átalakulás hátterében valószínűleg külföldi erők is szerepet játszanak – ez szinte törvényszerű az arab világ összes viszályában.