Nemzeti színű egyenruhába öltöztetett két tucat francia kamasz ájult el a minap a normandiai Évreux-ben, a tűző napon tartott avatóünnepségen; a fiatalok állóképességéről ennek nyomán indult vita csak adalék volt ahhoz, amit az egyetemes nemzeti szolgálat (SNU) egyébként is kiváltott Franciaországban. Emmanuel Macron államfő a „katonaságpótlót” beharangozó 2017-es választási ígérete három célt tartott szem előtt: a köztársasági értékek erősítését, a társadalmi integrációt az egyre inkább bevándorlótársadalommá váló Franciaországban, valamint azt, hogy az egyelőre kéthetes tréning kedvet csináljon a jövő katonáinak, rendőreinek és tűzoltóinak.
Akit vonzanak e hivatások, az 25 éves kora előtt egy további, 3-12 hónapos programra is jelentkezhet az állam költségén. A tervek szerint 2021-től országosan kötelező SNU idén még csak kísérleti stádiumban van: 13 megyében kétezer 16 éves vonult hálótermekbe, hogy rajtuk teszteljék a programot. A tábori körülményeket leszámítva – reggel 7 órai ébresztő, zászlófelvonás, a Marseillaise éneklése és közös étkezések – a szolgálat nem hasonlít a katonai alapkiképzésre; lőgyakorlatok nincsenek, noha a fegyveres erők munkájával megismerkednek a fiatalok a náluk nem sokkal idősebb táborvezetők irányítása mellett. Sőt a másfél milliárd euróból (486 milliárd forint) működtetett programért felelős politikus is közel áll hozzájuk korban: a harmincéves Gabriel Attal oktatási államtitkár a legfiatalabbként debütáló kormánytag az 1958 óta fennálló V. Köztársaságban. De a délkeleti Vaucluse megyében táborozók például egy hetven éve együtt élő házaspárt is felkerestek, hogy lássák a hűség példáját.

Fotó: Europress/AFP
A sorkötelezettséget a franciák negyedszázada számolták fel, a 68 milliós ország védelmét 1996 óta a mintegy 350 ezer fős hivatásos hadsereg látja el. Ám az azelőtt fiatalok tömegeit összekovácsoló sorozott sereg pótlására is kitalált SNU-t most bírálják balról és jobbról egyaránt. Az interneten, így a Twitter mikroblogon követhető kommentek egy részében a hozzászólók a „hazafias indoktrinációt” kifogásolják, „macronistákról” beszélnek, avagy szerintük az egész program „egy elképzelt negatív világba való rémálom”, amelyben „De Gaulle tábornokot kell idézgetni”.