A terrorizmus beárnyékolja a fiatalok boldogságát

Jordánia példát mutathat a világnak, hogy a vallási sokszínűség békében és egységben is lehetséges — erről beszélt lapunknak Rifat Bader atya, a jordániai Katolikus Tanulmányi és Sajtóközpont igazgatója. A kétmillió menekültet ellátó közel-keleti ország keresztény képviselője kiemelte, akik elhagyták az otthonukat, nem valószínű, hogy hazatérnek, mert elveszett a hazájuk iránti bizalom. — A terrorizmus rettegést ültetett a szívekbe, nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon — mondta az atya, aki szerint a most felnövő generációknak rengeteg félelemmel kell szembe néznie. A keresztény vezető szerint szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre, de ha kudarcot vallanak, mert ők is félnek, akkor nekünk, állampolgároknak kell dolgoznunk tovább a békéért.

Rifat Bader: Újra kell értelmezünk a vallást is, egy olyan dologként, aminek az öröm a lényege, nem a félelem. Újra meg kell ismertetnünk az emberekkel Istent mint egy barátot, mint egy édesapát. És szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre

Rifat Bader: Újra kell értelmezünk a vallást is, egy olyan dologként, aminek az öröm a lényege, nem a félelem. Újra meg kell ismertetnünk az emberekkel Istent mint egy barátot, mint egy édesapát. És szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre

– Az ön hazáját valóban talán a legnyitottabb muszlim országként tartják számon.

– Így van, a gyakorlatban sincs vallási ellentét, karácsonykor például együtt ünnepelünk, ez nemzeti ünnep Jordániában. Az utcákon karácsonyi dekorációk jelennek meg, és a közterekre is karácsonyfák kerülnek. Két éve Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe is munkaszüneti nap lett, amelyre szintén együtt emlékezünk meg. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a jordániai keresztények és ünnepeik ennyire meg vannak becsülve.

– Hogyan alakult ki ez az együttműködés a gyakorlatban?

– A párbeszéd a múlt században kezdődött meg, rendszeresen szerveztek vallásközi konferenciákat. Ma is rengeteg kezdeményezésünk van, ilyen például az Ammán üzenete, amely országunk szellemiségét igyekszik megosztani vagy az általunk az ENSZ-ben kezdeményezett, majd globálisan elfogadott Vallásközi Harmónia Hete kezdeményezés. II. Abdullah király tavaly két nemzetközi elismerésben is részesült, Washingtonban és Rómában is díjjal jutalmazták a dialógusért. Mindez fontos szimbóluma annak, hogy a jordániai vallási együttműködésnek nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is üzenet értéke van – főként a szomszédaink számára. Jordánia jó példát mutat a világnak, hogy a vallási sokszínűség békében és egységben is lehetséges.

– Jordániában él lakosságarányosan a világon a legtöbb menekült. Miként tudnak megbirkózni a feladattal?

– A lakosság harmada nálunk menekült. A palesztinokat már nem nevezném ennek, hiszen nagyrészt integrálódtak a társadalomba. Rengeteg iraki állampolgár érkezett az öbölháború idején, 1990–91-ben, majd 2003-ban az amerikai úgynevezett demokráciacsinálás idején. Miután megkezdődtek az al-Kaida terrortámadásai a keresztények ellen, szintén rengetegen menekültek hozzánk. Az elmúlt években pedig a szíriai menekültek érkeztek legtöbben, jelenleg egymillióan vannak Jordániában.

Iraki káldeus gyerekek egy ammáni szentmise után. Reményt kaptak
Fotó: Reuters

– Nyugat-Európa hasonló gondokkal küzd, ám ott nem sikerült megvalósítani az együttélést.

– Európában jelenleg a legnagyobb probléma a menekültek integrálása a társadalomba, ami nem egyszerű. De azt gondolom, hogy ha ezek az emberek hazamennének, akkor ott szembesülnének a problémákkal, például azzal, hogy hogyan biztosítsák a jövőt a gyerekeik számára. Akik elhagyták az otthonukat, nem hiszem, hogy hazatérnének. Elveszett a bizalom. Ki ígérheti meg, hogy a templomaikat nem robbantják újra fel? Jordániában halljuk a menekültek történeteit, hogy hogyan kellett egy éjszaka leforgása alatt mindent otthagyniuk, több ezer embernek. Ez hatással van a gyerekek gondolkodására is. Amit a terrorizmus tett, nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon, félelmet ültetett a szívekbe. Ugyanezt láthatjuk a világ repterein is: húsz évvel ezelőtt még más volt utazni. Most mindenki a másikat fürkészi. A félelmet nehéz lesz kiirtani a szívekből, a gondolatokból és főként a fiatal generációkból, pedig nekik is joguk van egy jó életre.

– Mit gondol, hogyan tehetünk keresztényként ez ellen – akár Jordániában, akár Magyarországon?

– Hogyan segíthetünk az új nemzedéknek, hogy boldog generáció legyen, amelynek tagjai elfogadóak egymással szemben? Ez talán a legnagyobb kérdés ma, globálisan. És nem csak a terrorizmusról, a katonai és a fanatikus csoportokról van szó. Minden alkalommal, amikor boldog egyetemistákat látok a diplomaosztó ceremónián, én is aggódom. Tudunk-e garantálni munkát mindannyiuknak? De kopogtatnunk kell az ajtókon, le kell győznünk a félelemet. Türelmesnek kell lennünk és bölcsnek, nem szabad bezárkóznunk és eltávolodnunk egymástól. Újra kell értelmezünk a vallást is, egy olyan dologként, aminek az öröm a lényege, nem a félelem. Újra meg kell ismertetnünk az emberekkel Istent mint egy barátot, mint egy édesapát. És szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre. De ha a politikai vezetők kudarcot vallanak, mert ők is félnek, nekünk, állampolgároknak akkor is együtt kell működnünk. Ahogy Ferenc pápa mondta, tanítanunk kell a generációkat a találkozás kultúrájára. Hogy elfogadják egymást, és hogy dolgozzanak együtt akkor is, ha mások – egy jobb jövő érdekében.