A terrorizmus beárnyékolja a fiatalok boldogságát

Jordánia példát mutathat a világnak, hogy a vallási sokszínűség békében és egységben is lehetséges — erről beszélt lapunknak Rifat Bader atya, a jordániai Katolikus Tanulmányi és Sajtóközpont igazgatója. A kétmillió menekültet ellátó közel-keleti ország keresztény képviselője kiemelte, akik elhagyták az otthonukat, nem valószínű, hogy hazatérnek, mert elveszett a hazájuk iránti bizalom. — A terrorizmus rettegést ültetett a szívekbe, nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon — mondta az atya, aki szerint a most felnövő generációknak rengeteg félelemmel kell szembe néznie. A keresztény vezető szerint szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre, de ha kudarcot vallanak, mert ők is félnek, akkor nekünk, állampolgároknak kell dolgoznunk tovább a békéért.

Rifat Bader: Újra kell értelmezünk a vallást is, egy olyan dologként, aminek az öröm a lényege, nem a félelem. Újra meg kell ismertetnünk az emberekkel Istent mint egy barátot, mint egy édesapát. És szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre

– Bár Jordánia iszlám ország, a világ egyik legősibb keresztény közössége található itt. Mi a titka a békés együttélésnek?

– Jordániában mindig is jelen volt a vallási sokszínűség, ami egy saját identitást hozott létre. Bár az államvallás iszlám, nem tiltja a kereszténységet. Ezért láthatóak templomok és mecsetek az országban, néha éppen egymás szomszédságában. De a kereszténység fennmaradása szorosan összefügg az ország vezetésével is. A bölcs vezetők minden embert egyenlően kezelnek, és így teszi ezt II. Abdullah király, ahogy édesapja és nagyapja is tette. Ha korlátozzák a vallásszabadságod, nem szívesen teszel a társadalmadért – nálunk ez éppen fordítva történt. A vallásszabadság lehetővé tette a keresztények számára, hogy békében építsék a jövőjüket, tegyenek hazájukért és társadalmukért. Mint egy keresztény vezető, kiemelném azt is, hogy Jordánia nem csak egy egyszerű ország: szent föld, hiszen Jézus Krisztust itt keresztelték meg, ami hozzájárul a speciális identitáshoz.

– Milyen szerepet töltenek be ma a keresztények Jordániában?

– Sokat elárul, hogy a keresztények a társadalom három százalékát teszik ki, de a gazdasági termelés harminc százaléka tőlük származik. A bankokat, gyárakat, nagyvállalatokat nagyrészt keresztények vezetik. Általában véve magas pozíciókat töltenek be, a parlamentben és a kormányban is jelentős a képviseletünk. A kereszténység Jordániában soha nem volt a társadalom szélén, mindig mélyen a társadalomban, a lakosságot szolgálva volt jelen. Munkánk elsősorban a lelki támogatás a keresztények számára, másodsorban az oktatás mindenki számára, harmadszorra pedig a jótékonysági tevékenység, a szegény családok és a menekültek támogatása. Rengeteg intézménnyel rendelkezünk, templomokkal, iskolákkal, egyetemekkel. Ezek pedig nyitva állnak a keresztények és a muszlimok számára is. Körülbelül száz iskolát működtetünk, amelyekben a diákok hetven százaléka muszlim. Büszkék vagyunk erre, hiszen mindezzel az egész társadalmat szolgáljuk, ráadásul magas színvonalú oktatást nyújtunk. Az oktatásunkhoz egyébként Magyarország is hozzájárul, rengeteg diákunk tanul magyar egyetemeken ösztöndíj segítségével. Budapest nemcsak az egyháznak és keresztény közösségeknek nyújt segítséget, hanem a menekülteknek is a Közel-Keleten. Egy dolgot azonban kiemelnék: bár a magyar kormány gyakran használja az üldözött keresztények kifejezést a régiónk keresztényeire, ez nem minden közösségre igaz. A bölcs vezetők védelme alatt sokan élnek békében keresztények is, például Jordániában.

Rifat Bader: Újra kell értelmezünk a vallást is, egy olyan dologként, aminek az öröm a lényege, nem a félelem. Újra meg kell ismertetnünk az emberekkel Istent mint egy barátot, mint egy édesapát. És szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre

– Az ön hazáját valóban talán a legnyitottabb muszlim országként tartják számon.

– Így van, a gyakorlatban sincs vallási ellentét, karácsonykor például együtt ünnepelünk, ez nemzeti ünnep Jordániában. Az utcákon karácsonyi dekorációk jelennek meg, és a közterekre is karácsonyfák kerülnek. Két éve Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe is munkaszüneti nap lett, amelyre szintén együtt emlékezünk meg. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a jordániai keresztények és ünnepeik ennyire meg vannak becsülve.

– Hogyan alakult ki ez az együttműködés a gyakorlatban?

– A párbeszéd a múlt században kezdődött meg, rendszeresen szerveztek vallásközi konferenciákat. Ma is rengeteg kezdeményezésünk van, ilyen például az Ammán üzenete, amely országunk szellemiségét igyekszik megosztani vagy az általunk az ENSZ-ben kezdeményezett, majd globálisan elfogadott Vallásközi Harmónia Hete kezdeményezés. II. Abdullah király tavaly két nemzetközi elismerésben is részesült, Washingtonban és Rómában is díjjal jutalmazták a dialógusért. Mindez fontos szimbóluma annak, hogy a jordániai vallási együttműködésnek nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is üzenet értéke van – főként a szomszédaink számára. Jordánia jó példát mutat a világnak, hogy a vallási sokszínűség békében és egységben is lehetséges.

– Jordániában él lakosságarányosan a világon a legtöbb menekült. Miként tudnak megbirkózni a feladattal?

– A lakosság harmada nálunk menekült. A palesztinokat már nem nevezném ennek, hiszen nagyrészt integrálódtak a társadalomba. Rengeteg iraki állampolgár érkezett az öbölháború idején, 1990–91-ben, majd 2003-ban az amerikai úgynevezett demokráciacsinálás idején. Miután megkezdődtek az al-Kaida terrortámadásai a keresztények ellen, szintén rengetegen menekültek hozzánk. Az elmúlt években pedig a szíriai menekültek érkeztek legtöbben, jelenleg egymillióan vannak Jordániában.

Iraki káldeus gyerekek egy ammáni szentmise után. Reményt kaptak
Fotó: Reuters

– Nyugat-Európa hasonló gondokkal küzd, ám ott nem sikerült megvalósítani az együttélést.

– Európában jelenleg a legnagyobb probléma a menekültek integrálása a társadalomba, ami nem egyszerű. De azt gondolom, hogy ha ezek az emberek hazamennének, akkor ott szembesülnének a problémákkal, például azzal, hogy hogyan biztosítsák a jövőt a gyerekeik számára. Akik elhagyták az otthonukat, nem hiszem, hogy hazatérnének. Elveszett a bizalom. Ki ígérheti meg, hogy a templomaikat nem robbantják újra fel? Jordániában halljuk a menekültek történeteit, hogy hogyan kellett egy éjszaka leforgása alatt mindent otthagyniuk, több ezer embernek. Ez hatással van a gyerekek gondolkodására is. Amit a terrorizmus tett, nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon, félelmet ültetett a szívekbe. Ugyanezt láthatjuk a világ repterein is: húsz évvel ezelőtt még más volt utazni. Most mindenki a másikat fürkészi. A félelmet nehéz lesz kiirtani a szívekből, a gondolatokból és főként a fiatal generációkból, pedig nekik is joguk van egy jó életre.

– Mit gondol, hogyan tehetünk keresztényként ez ellen – akár Jordániában, akár Magyarországon?

– Hogyan segíthetünk az új nemzedéknek, hogy boldog generáció legyen, amelynek tagjai elfogadóak egymással szemben? Ez talán a legnagyobb kérdés ma, globálisan. És nem csak a terrorizmusról, a katonai és a fanatikus csoportokról van szó. Minden alkalommal, amikor boldog egyetemistákat látok a diplomaosztó ceremónián, én is aggódom. Tudunk-e garantálni munkát mindannyiuknak? De kopogtatnunk kell az ajtókon, le kell győznünk a félelemet. Türelmesnek kell lennünk és bölcsnek, nem szabad bezárkóznunk és eltávolodnunk egymástól. Újra kell értelmezünk a vallást is, egy olyan dologként, aminek az öröm a lényege, nem a félelem. Újra meg kell ismertetnünk az emberekkel Istent mint egy barátot, mint egy édesapát. És szükség van bölcs politikai és vallási vezetőkre. De ha a politikai vezetők kudarcot vallanak, mert ők is félnek, nekünk, állampolgároknak akkor is együtt kell működnünk. Ahogy Ferenc pápa mondta, tanítanunk kell a generációkat a találkozás kultúrájára. Hogy elfogadják egymást, és hogy dolgozzanak együtt akkor is, ha mások – egy jobb jövő érdekében.