– Ha az ország helyzete olyan marad a jövőben is, mint amilyen most, akkor minden további nélkül megteheti. Érdemi változást csak az eredményezhet, ha megerősödik a központi kormányunk.
Fotó: Teknős Miklós
– Milyen esélyt lát erre? Irak az utóbbi 16 évben széttöredezett, arabok és kurdok, valamint síita és szunnita muszlimok, illetve keresztények között felszabdalt országgá vált.
– Mindennek a kulcsa az erős kormány. A mostani szereplők nem új elemek, nem a Marsról jöttek, mindig is közöttünk éltek. Irak mindig is a sokszínűségéről volt híres. Otthont adott asszíroknak, kurdoknak, araboknak, türkméneknek és még sok más közösségnek, számos nép és felekezet képviselőinek. Szaddám Huszein háborús bűnös és diktátor volt, de az ő idején legalább működött egy erős kormány, amely vissza tudta szorítani a feltörő feszültségeket. Ne értsen félre, nem azt mondom, hogy az ő idejének kellene visszatérnie. Nem! De ezt a sokféle közösséget csak erős kormányzással lehet egyben tartani. Aki ma azon gondolkozik, hogy Irakot segítse, azon is el kell gondolkoznia, hogy erős kormány megteremtésében is segédkezzen.
– Vagyis nem is bízik abban, hogy az irakiak maguk képesek erre? Külső segítségre szorulnak? Nem tart az amerikai vagy iráni befolyástól?
– Számos ország játszik ma szerepet az iraki politikában: Irán, Törökország, az USA, Szaúd-Arábia. Nehezen is tudnám elképzelni, hogy ezek a hatalmak az irakiakra bíznák a sorsukat.
– Hogyan látja az iraki keresztények helyzetét a jövőben? 2003-ban még 1,6 millióan éltek az országban, ma csak háromszázezren.
– A jelenlegi helyzet valóban pesszimizmusra ad okot. De ez nem jelenti azt, hogy megadásra kényszerít bennünket. Az üldöztetés nem újdonság számunkra: Jézus Krisztus óta a mai napig tart. A keleti kereszténység jelenléte szükséges a világ kereszténységének egésze szempontjából. A világnak meg kell értenie: ha a vallásunk megszűnik Keleten – ahol a gyökerei vannak –, akkor meg fog szűnni az egész világon. Ha ugyanis a fának kivágják a gyökereit, elpusztul maga a fa is. Ezért is szükségünk van a világ keresztényeinek nyomásgyakorlására, hogy a keleti keresztények továbbra is a szülőföldjükön élhessenek – és boldogulhassanak is. Mi, keresztények a remény gyermekei vagyunk. Amikor Urunkat, Jézus Krisztust keresztre feszítették, a tanítványai azt gondolták, mindennek vége. De vasárnap hajnali feltámadása mindent megváltoztatott. Meglehet, mi most a nagypénteki keresztúton haladunk, ám teljesen biztosak vagyunk abban: eljön majd a feltámadásunk vasárnapja. Továbbra is Krisztus keleti tanúi leszünk. Tapasztalatból beszélek. Isten kegyelméből menekülhettünk meg az Iszlám Állam torkából. Mindenünket elvették, de nem sokunkat ölték meg, Isten vigyázott ránk. Könnyebb lenne, ha mi is kivándorolnánk valamely másik országba, de mi a krisztusi üzenetért élünk a szülőhazánkban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!