Hemzsegnek Renzi emberei az új kormányban

Luigi Di Maio szegényes angolnyelv-tudással vág neki a külügyminiszterségnek, míg az új, baloldali gazdasági miniszter, az uniós politizálásban elismert, veteránnak számító Roberto Gualtieri erős brüsszeli támogatottsággal érkezett Giuseppe Conte miniszterelnök második kormányába. Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Demokrata Párt (PD) koalíciója mindenesetre csütörtökön letette hivatali esküjét, miközben az ország gazdasági helyzete hamarosan nagy kihívás elé állíthatja a kabinetet.

Egy, a „migráció szakértőjeként” jellemzett milánói tisztviselő váltja Matteo Salvinit a belügyminiszteri tárca élén: a függetlenként a rendszerellenes M5S és a balközép PD kormányába érkező Luciana Lamorgese mindeddig a menekültek számára létrehozott befogadóközpontok megtervezéséért volt felelős. Most azonban, ahogy a The Guardian brit lap is megjegyzi, azt a feladatot szánta neki Giuseppe Conte régi-új miniszterelnök, hogy új alapokra helyezze az elődje által vasszigorral és sokak szerint embertelen eszközökkel kezelt olasz bevándorláspolitikát.

A párton kívüli Conte második kormányát 21 miniszter alkotja. Az összeállításnál nemcsak arra ügyeltek, hogy a koalíciós pártok között nagyjából egyenlően osszák szét a tárcavezetői pozíciókat, hanem a nemeket tekintve is kiegyensúlyozottságra törekedtek. Az új kormányban így hét nő kapott helyet, a parlamenti viszonyokban megjelenő egyenlőtlenséget tükrözve pedig az M5S tíz minisztert delegálhatott, míg a baloldal kilencet. A független új belügyminiszteren túl a Szabadok és Egyenlők nevű, egészen apró szélsőbaloldali párt is képviselteti magát az új kabinetben, jegyezte meg a brüsszeli Politico. A frissen felállt kormány összetételét tekintve az is jól látszik, hogy a 2016-os alkotmányos népszavazásba belebukó Matteo Renzi exminiszterelnök a koalíciós tárgyalások után e téren is előszeretettel érvényesítette befolyását. A védelmi miniszer egyik fontos szövetségese Lorenzo Guerini lett, ennél is érdekesebb azonban, hogy a gazdasági és pénzügyi tárca élére az a – Renzihez szintén közel álló – Roberto Gualtieri került, aki eddig az Európai Parlament gazdasági és monetáris bizottságának elnökeként tevékenykedett.

Az olasz sajtó szerint Gualtieriről nemcsak azt érdemes tudni, hogy kiválóan játszik gitáron, hanem azt is, hogy a PD politikusa Brüsszelben is nagy tiszteletnek örvend, ami fontos szempont lehetett a kiválasztásakor, Olaszországot ugyanis az euróövezet második legmagasabb államadóssága terheli. Az EU egy hónappal ezelőtt az M5S és a Liga kormányával szemben nem igazán volt hajlandó nagyobb engedményt tenni a deficittel kapcsolatban. Kérdéses, hogy Gualtierinek sikerül-e több mozgásteret kiharcolni Brüsszeltől, Rómának ugyanis októberig mindenképp le kell adnia a jövő évi költségvetést, és bármiféle intézkedés megtétele előtt még le kell mondania jelenlegi brüsszeli pozíciójáról is. Az EP gazdasági és monetáris bizottságának elnöki székében szintén Renzi egy embere, Nicola Danti váltja Gualtierit. Brüsszel már nem is lehetne elégedettebb: az Európai Parlament elnöke, a szintén az olasz balközéphez tartozó David Sassoli az elsők között üdvözölte a Rómában bekövetkezett változásokat, és a Politico szerint az EU általánosságban is jól fogadta a római kinevezéseket.

Némiképp azonban meglepetésként érte az olasz közvéleményt, hogy Luigi Di Maio, az MS5 első embere kapta a külügyminiszteri tárcát. A Twitter mikroblogon olasz felhasználók tucatjai méltatlankodtak emiatt, állításuk szerint ugyanis a mindössze 33 éves politikus egyáltalán nem rendelkezik diplomáciai tapasztalattal, ráadásul alig beszél angolul, és a külföldön tartott kevés számú előadása alkalmával is rendszerint papírból olvasta fel mondanivalóját. Di Maiónak mindenesetre a közeljövőben olyan rutinos tárgyalópartnerekre kell felkészülnie, mint Szergej Lavrov vagy Vang Ji (Wang Yi) kínai külügyminiszter. Számos kommentár ezért megjegyezi, sem Olaszország, sem pedig az EU nem alhat nyugodtan a közeljövőben.