A belga Didier Reynders után a jogállamisági ügyekben illetékes másik leendő EU-biztost, a cseh Vera Jourovát is meghallgatták hétfőn az Európai Parlamentben (EP). A jogi, alkotmányjogi, illetve bel- és igazságügyi szakbizottság előtt zajló parlamenti vizsgának már az első órájában elhangzott a Lesz-e önből Frans Timmermans? kérdés. Jourová válaszul, félig-meddig viccelődve elmondta: képtelenség, hogy Timmermansszá alakuljon, de mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy párbeszédet folytasson a „problémás” régióval. A kérdezők közül a momentumos Donáth Anna, a liberális Újítsuk meg Európát frakció színeiben azt ajánlotta a biztosjelölt figyelmébe: szerinte Lengyelországban és Magyarországon is sérülnek az uniós értékek, így Jourovának kellene fellépnie annak érdekében, hogy a varsói és a budapesti kormány is betartsa a játékszabályokat.
A cseh politikus nem ment bele az emlegetett kormányok kritizálásába. Mint mondta, nem állítaná, hogy a jelenleg is zajló jogállamisági eljárások a semmibe vezetnek.
– Világos, hogy a tagállami kormányoknak is beleszólást kell biztosítanunk. El kell mondaniuk, hogy mit gondolnak a jogállamiság kérdéséről – szorgalmazta Jourová, hozzátéve: a kötelezettségszegési eljárások, illetve végső esetben az Európai Unió Bírósága is segít a vitás ügyek rendezésében. – Olyat pedig még nem láttunk, hogy az uniós bíróság ítéleteit ne tartották volna be – szögezte le.
A meghallgatáson nagy szerepet kapott az átfogó jogállamisági mechanizmus is. Jourová minden tagállamban egységesen fogja figyelni az uniós alapértékek és a demokrácia helyzetét.

Fotó: Reuters
– Jogállamiság nélkül nem működik Európa. Jók vagyunk a kompromisszumkeresésben, de van, amiben nem tudunk engedni. Ilyen a jogállamiság követelménye is – hangoztatta. A kritériumok uniós forrásokhoz kötésével kapcsolatban pedig – szintén egy Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatos, a Zöldektől származó kritikára válaszolva – kijelentette: nem használná a „szankció” kifejezést, az intézkedés célja inkább az, hogy a kormányok életét úgy „nehezítsék meg”, hogy közben az uniós pénzek címzettjei – például az NGO-k és a kisebbségek – megkapják a kiérdemelt összegeket.