Kitart Svájc a szuverenitása mellett

A közvélemény-kutatásokból kitűnik: az egyik legfejlettebb és legvagyonosabb európai államban nem várható eget rengető változás a politikai erőviszonyokban.

„Svájcban egyetlen párt sem tud egyedül kormányozni. Csakis akkor történik bármi érdemi, ha szövetséget kötnek. A politikából ezért gyakran hiányzik a dráma és a látvány. Az összes jelentős politikai erő kormányzati felelősségvállalásával azonban Svájc kifejezetten jól járt. A politikai folytonosság és stabilitás egyedülálló” – írta nemrég a Neue Zürcher Zeitung napilap a vasárnap sorra kerülő parlamenti választások apropóján. Az újság emlékezteti az olvasókat: egy olyan, válságok által terhelt korszakban, amelyben Európa a „populizmust” választja és erős vezetők után kiált, a helvét államszövetségnek meg kell becsülnie a kompromisszumra és a közvetlen demokráciára épülő rendszerét.

A közvélemény-kutatásokból is kitűnik: az egyik legfejlettebb és legvagyonosabb európai államban nem várható eget rengető változás a politikai erőviszonyokban. A négy évvel ezelőtti voksoláshoz képest mindössze két-három százalékpontos szavazatnövekedést, illetve -veszteséget könyvelhet el a négy legnagyobb erő, a jobboldali Néppárt (27 százalékos támogatottság), a kereszténydemokraták (10,5), a szociáldemokraták (18,5) és a liberálisok (16). Ezek a pártok egyfajta nagykoalícióban kormányozzák az alpesi országot: a kormány szerepét betöltő hétfős szövetségi tanácsban két-két főt delegál a Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok, egyet pedig a kereszténydemokraták. Az Európa-szerte erőre kapó klímatüntetések, a környezetszennyezés miatti aggodalom Svájcban is érezteti hatását: két zöldpárt is megerősödött, amivel helyet követelhetnek maguknak a szövetségi tanácsban.

– Svájcban nincsenek földcsuszamlásszerű győzelmek vagy óriási veszteségek, mint Európa más részeiben, ahol szélsőséges pártok bukkannak fel a semmiből – mondta a Magyar Nemzetnek Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.

– Az ország hivatalos nevében is benne van, hogy konföderáció: Unterwalden, Uri és Schwyz ősi kantonok esküszövetségéből jött létre. A svájciak nagyon lassan tárgyalnak egymással, de ez az állandó kompromisszumkeresés garantálja az ország stabilitását – magyarázta a szakértő.

A szélsőséges kilengéseket akadályozhatja a közvetlen demokrácia intézménye is: a helyiek évente négyszer, népszavazásokon mondhatják ki véleményüket a legfajsúlyosabb kérdésekben. Ilyen volt például az a 2014-es referendum, amelyen az EU-ból érkező munkavállalók számának korlátozását fogadták el. Míg az ország kétoldalú szerződések révén és a schengeni övezet tagjaként szorosan kötődik az Európai Unióhoz, a legtöbb párt és a lakosság nagy része is egyetért abban, hogy Svájc ne váljon EU-taggá.

– A svájci politikai hagyományokban nagyon erős ez a szuverenista álláspont. Az ország Willensnationnek, azaz „akaratnemzetnek” határozza meg magát, amely a német, a francia, az olasz és a rétoromán térségek saját akaratából vált eggyé. Ezt az önállóságot nem szeretnék elveszíteni – mondta Molnár Tamás Levente.