Elszámoltatás huszonöt év után

Franciaországban élt menekültként a 71 éves Fabien Neretsé, aki tuszi családok kiirtásában vett részt a közép-afrikai Ruandában. Miközben ő maga nem kerülhette el az igazságszolgáltatást, a felelősök egy része a mai napig büntetlenül megúszta.

BELGIUM

Néhány nappal azután, hogy 1994 áprilisában kezdetét vette a ruandai népirtás, három rettegő tuszi család gyűlt össze egyikük kertjében, hogy közösen próbáljanak eljutni az ENSZ egy táborának biztonságába.

Útnak azonban már sosem indultak, kisvártatva katonák és az Interahamwe milicistái ütöttek rajtuk. A ház hátuljában előbb félholtra verték, majd egy sortűzzel kivégezték őket. Tíz embert öltek meg, köztük a belga Claire Beckersset és családját.

A tizenegyedik áldozatot onnan néhány száz méterre érte utol a halál. Csak két tizenéves gyermek élte túl a mészárlást, akik halottnak tetették magukat, nekik viszont az emlékezetükbe vésődött minden pillanat. Honnan tudhatták a katonák, mire készülnek a tuszik? Az egyetlen, aki láthatta őket, a szomszédjuk, ő jelentette fel őket.

A szomszéd, az immár 71 esztendős Fabien Neretsé most egy belga bíróság előtt felelt tetteiért. A férfi a népirtás után Franciaországban kötött ki menekültként, új életet kezdett, mígnem 2011-ben rendőrkézre került.

A vádak szerint nem csupán szomszédai kiirtásához járult hozzá, de aktív szerepe volt a helyi hutu milícia megszervezésében is; ezek legkevesebb két további embert gyilkoltak meg. Neretsé az egyik legnagyobb helyi kávéfeldolgozó vállalat igazgatójaként befolyásos ember, a vérengzések megszervezésében közreműködő kormánypárt tagja volt.

Most másképpen emlékezett a történtekre, mindvégig ártatlannak vallotta magát. Azt állította, barátai voltak az áldozatok, az ő szerepét pedig túlértékelték. Ügyében 126 tanút hallgattak meg, köztük azt a két egykori tinédzsert, akik megúszták az öldöklést. Nehezítette a bíróság munkáját, hogy sok év eltelt, ezért már részben ellentmondásosak a vallomások, így végül kilenc gyilkosságot és három gyilkossági kísérletet próbáltak rábizonyítani. Neretsét végül bűnösnek találták népirtásba való részvételért, és 25 év szabadságvesztésre ítélték.

A ruandai népirtás során legkevesebb 800 ezer emberrel végeztek: többségében tuszikat, de mérsékelt hutukat is meggyilkoltak. A gyűlöletkeltő propaganda hatására olykor szomszéd fordult szomszéd ellen, civilek is csatlakoztak a vérfürdőhöz, illetve gyakoriak voltak a feljelentgetések. A népirtásban részt vevők tényleges számát megbecsülni is nehéz, emiatt pedig a felelősségre vonás sem lehetett teljes.

Az eseményeket követően az ENSZ Tanzániában felállított nemzetközi törvényszéke próbált meg igazságot szolgáltatni. Hosszú évek elhúzódó és költséges tárgyalásai után 2015-ig a 93 megvádolt személyből 61-et ítéltek el, köztük az egykori miniszterelnököt, Jean Kambandát. Közben Ruandában, ahol több százezer (!) főt vádoltak meg, az ítélkezés felgyorsítására helyi, közösségi bíróságokra bízták a feladatot.

Ezek viszont kisebb viták elsimítására voltak csak alkalmasak, bírálóik szerint alapvetői normáknak sem feleltek meg. Számos elkövető külföldön, jellemzően a környező afrikai államokban keresett menedéket a népirtás után, voltak, akik Európába és Amerikába is eljutottak. Néhányuk idővel lelepleződött, és felkutatásuk ugyan a mai napig nem ért véget, de feltehetően így is ezrek úszták meg büntetlenül a tetteiket.

Búcsú a gyarmati pénztől

Súlyos hibának nevezte a gyarmatosítást Emmanuel Macron az egykori francia kolónián, Elefántcsontparton. A francia elnök több nyugat-afrikai vezetővel találkozott annak alkalmából, hogy utóbbiak bejelentették, jövőre megszabadulnak a gyarmati időkből hátramaradt afrikai valutaközösségi franktól, és saját pénznemüket vezetik be. Az afrikai valutaközösségi frankot 1945-ben vezették be Nyugat- és Közép-Afrika több államában, és árfolyamát a francia frankhoz, majd később az euróhoz kötötték. Párizs kötelezte az afrikai országokat, hogy a számukra biztosított pénzügyi stabilitásért cserébe valutatartalékaik jelentős részét kamatmentesen helyezzék el a francia kincstárban.