Gázháború bontakozik ki a Földközi-tengeren

Az elmúlt években óriási gázmezőket találtak a Földközi-tenger keleti medencéjében, ami teljesen átrajzolta a térség energetikai térképét. A törökök azonban kimaradtak az üzletből, és ez nagyon nincs az ínyükre.

Ha behívják, csapatokat küldhet Törökország a nemzetközileg elismert líbiai egységkormány megsegítésére – lebegtette meg Recep Tayyip Erdoğan török elnök a héten. Ankara eddig fegyverekkel és politikailag egyaránt támogatta az ostrom alatt álló tripoli kabinetet, a katonai beavatkozás azonban fordulópontot jelenthetne a háborúban. Viszont egyúttal kockázatos lépés lenne: mivel az ország és az olajbevételek nagy részét uraló Halifa Haftár tábornok mögött Oroszország is ott áll, ráadásul egyre egyértelműbb jelek szerint a terepen is ez a helyzet, könnyen lehet, hogy hirtelen török és orosz katonák kerülnének szembe egymással.

Törökország számára Líbia a regionális középhatalmi játszmákon kívül a Földközi-tenger gázkincsei miatt fontos. November végén Erdoğan és Fájez esz-Szarrádzs líbiai miniszterelnök megállapodást írt alá „felségvizeik” határairól. Még ha a nemzetközi közösség nagy része esz-Szarrádzst tekinti is a legitim hatalomnak, a minden oldalról szorongatott, erősen kérdőjeles az ország alig egyharmadát irányító kormány jogosultsága egy ilyen lépéshez. A törököknek viszont kapóra jött, hogy nemzetközi szerződésekre tudnak mutogatni a Földközi-tenger felosztásáról.

A feszültség forrása az, hogy az elmúlt tíz évben jelentős gázkincseket sikerült feltárni elsősorban Egyiptom, Izrael és Ciprus térségében. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tanulmányában Egeresi Zoltán rámutat, az egyiptomi Zohr mezőben 850 milliárd köbméteres, az izraeli Leviathánban 500-620 milliárd köbméteres, a Tamarban 200 milliárd köbméteres, míg a ciprusi Afroditéban 140 milliárd köbméteres gázlelőhelyeket találtak. A szigetország környékén a kutatások még javában folynak, és további felfedezésekkel kecsegtetnek, becslések szerint akár 450-600 milliárd köbméteres földgázkincset is rejthet a tengermély. Ez pedig alaposan átrajzolta a térség energiatérképét, a behozatalra szoruló országoknak egyszeriben kivitelre is futotta.

Erre építve Egyiptom, Izrael és Ciprus kapcsolatai látványos javulásnak indultak, majd – hogy Európába is juthasson a gázból – bevonták az üzletbe Görögországot is. Törökországnak viszont így nem jutott egy szelet sem a tortából: sem a gázkincsekből, sem a tranzitból nem kapott. A tengeri jogban az úgynevezett „kizárólagos gazdasági övezet” jelöli ki, hogy hol húzódnakaz egyes országok körüli vizek határai, ám nem mindig egyértelmű a helyzet. Különösen Ciprus esetében nem az: az ország egy 1974-es puccsot követően két részre szakadt, miután a török lakosság védelmében a török hadsereg is beavatkozott, és elfoglalta a sziget 37 százalékát. Csapataik azóta is ott vannak, az 1983-ben kikiáltott Észak-ciprusi Török Köztársaság létezését azonban kizárólag Törökország ismeri el. Az uniós tag görög ciprióták ragaszkodnak hozzá, hogy a felségvizeiken talált természeti kincsek sorsáról kizárólag ők rendelkezhetnek. A török ciprióták szerint viszont a haszon egy része őket is megilleti. Ankara eltökélt, hogy ha kell, katonai erővel szerezzen érvényt saját és a török ciprióták érdekeinek.