Hármas teszten a Netanjahu-korszak

Viharos időben szólították tegnap az urnákhoz Izraelben a Likud 116 ezer tagját, hogy döntsenek arról, Benjamin Netanjahu kormányfő vagy kihívója, Gideon Szaár volt miniszter vezesse-e a vezető jobboldali kormánypártot. Izraeli elemzők borítékolták Netanjahu győzelmét, de a hetvenéves miniszterelnök politikai jövőjét jogi kihívások is érik a márciusi választások előtt. Minderről az egyik legismertebb izraeli politikai konzultánst, az amerikai születésű Dahlia Scheindlint (képünkön) kérdeztük tegnap telefonon.

Az izraeliek egyharmada a miniszterelnöknek hisz inkább Fotó: Corinna Kern Forrás: Reuters

– Miért volt érdemes Gideon Szaárnak kihívnia a párton belül Benjamin Netanjahut?

– Izraelben az általános várakozás szerint Netanjahu az előválasztás egyértelmű esélyese, de kérdés, hány voksot kap Szaár. Ha szerez 35-40 százalékot, akkor már jól szerepelt. Figyelembe kell venni, hogy Izraelben jelenleg viharos az időjárás, így kérdés, hányan mennek el egyáltalán szavazni. Ami Szaár indítékát illeti, látni kell, hogy a Likudon belül egy évtized is eltelt úgy, hogy Netanjahunak – mint folyamatosan hivatalban lévő kormányfőnek – nem volt a párton belül jelentős kihívója. Most – két hónappal a választások előtt – meg lehet mutatni a szavazóknak, hogy a Likudban igenis van mozgás. Izrael legdemokratikusabb pártjának tartják magukat, és büszkék rá, hogy előválasztásokat tartanak. Emellett természetesen Szaárt politikusként fűtheti az ambíció, hogy van keresnivalója, vissza akarja magát helyezni a nagypolitikai térképre, és ha eljön az idő – márpedig egyszer eljön –, amikor Netanjahu visszavonul, akkor természetes politikai örököse legyen. Netanjahu egyelőre mindenki fölébe magasodik, noha ez nem jelenti azt, hogy a csúcson lenne. Politikai konzultánsként állítom: ha valaki egy ilyen helyzetben kihívóként lép fel, akkor a fejekben az úgy jelenik meg, mintha a másikkal egyenlő helyzetben lenne.

– A jövő hétre várható a Legfelső Bíróság döntése arról, hogy alakíthat-e olyasvalaki kormányt, aki ellen büntetővádat emeltek. Mi ennek a jelentősége annak fényében, hogy ­Netanjahu feje felett Damoklesz kardjaként lóg a korrupciós eljárás?

– Óriási. Szinte nem is annak van nagy jelentősége, hogy a talárosok úgy határoznak, alakíthat-e kormányt vagy sem, hanem annak, döntenek-e egyáltalán. Ugyanis ez is lehet a vége. Látni kell, hogy Izraelben az egész igazságszolgáltatás – ideértve nemcsak a bíróságokat, hanem Aviháj Mandelblitt főügyészt is – óriási nyomás alatt van a kormányfő és a jobboldal részéről. Utóbbiak úgy vélik, az igazságszolgáltatás túllépi a hatáskörét és szembeszegül a nép akaratával, ami pedig a Likud sorozatos választási sikereiben nyer kifejezést. Ez megy már tíz éve. Manipulációról beszél a jobboldali média, a közmédia egy része, valamint a jogi szakértők egy kisebb hányada. Felmérések alapján azt lehet mondani, az izraeliek mintegy harminc százaléka szerint a bíróság túllépi a hatáskörét, ha bármilyen ítéletet hoz ebben a kérdésben. Jogi diktatúráról beszélnek: szerintük ebben a nép dönthet csak, mégpedig a szavazófülkékben. Ugyanez a harminc százalék tartja a miniszterelnökkel szemben felmerült vádakat politikailag motiváltnak, ha nem egyenesen koholtnak.

Az izraeliek egyharmada a miniszterelnöknek hisz inkább
Fotó: Reuters

– Március elején tartják a választásokat. Soha nem fordult elő korábban, hogy egy év leforgása alatt háromszor is az urnákhoz szólították volna az izraelieket. Lehet-e úgy fogalmazni, hogy a Likud-előválasztással és a bírósági döntéssel együtt háromszorosan is kockán forog az egész Netanjahu-korszak?

– Minden egyes választás népszavazás az éppen aktuális vezetőről. Ha háromszor tartanak választásokat, akkor háromszor mondanak róla ítéletet. De most ki kell ezt egészíteni azzal, hogy vádat emeltek ellene – igaz, egészen pontosan ez jogtechnikailag még nem következett be, de bizonyosan megtörténik, nem kérdés. A jog nem írja egyébként elő, hogy a kormányfőnek le kellene mondania, ha vádat emelnek ellene. De ha a bíróság úgy dönt, Netanjahu nem alakíthatja meg a következő kormányt, ez bizonyosan befolyásolja, hogy a polgárok rá akarnak-e majd szavazni vagy sem. Meglehet, lesznek, akik emiatt nem akarják majd rá pocsékolni a voksukat vagy úgy vélik, azért nem támogatják őt, mert kimondatott róla, hogy nem alkalmas közhivatal betöltésére. De egy ellenárammal is számolni kell. Netanjahunak széles választói bázisa van, amelynek meggyőződése, hogy a kormányfő áldozat. Minél inkább azt látják ezek az emberek, hogy Netanjahu össztűz alatt van, annál inkább a védelmében lépnek fel – hogy úgy mondjam, a „mély állam összeesküvésével” szemben. Ez tehát egy kétirányú utca.

– Magyarországon ismeretlen az instabil parlamenti erőviszonyokból fakadó patthelyzet, ami Izraelt ma jellemzi. Hogyan lehet így egyáltalán döntéseket hozni? A tehetetlenségi erő mozgatja az államigazgatást?

– Nem tudtuk elfogadni a költségvetést, a minisztériumok nem tudnak tervezni – az előző évi büdzsészámokat görgetik tovább. Politikai értelemben pedig marad a Netanjahu-korszak egy évtizedének vonalvezetése, legyen szó a palesztinokkal való konfliktusban való egy helyben toporgásról vagy a ciszjordániai zsidótelep-építkezések folytatásáról.