Hsziao Cung-feng (Xiao Congfeng)az „ötödik erőt” keresi. A Kínai Tudományos Akadémia fizikaprofesszora egyike azoknak, akik a rejtélyes X17 részecskére vadásznak. – Azt kérdeztem a pekingi spektrométeres központ munkatársaitól, hogy eszközük alkalmas-e a részecske kimutatására. Elvileg lehetséges, de a munka nagyon nagy kihívást jelent. Különleges környezetre van szükség a jelenség megragadásához – idézte Hsziaót az Sg.news.yahoo.com portál. A fizikus másokkal együtt olyan részecske után kutat, amely – ha sikerül bizonyítani a létezését – az utóbbi évek legfontosabb felfedezése lehet.
A tudomány négy alapvető kölcsönhatást ismer: a gravitációs, az elektromágneses, az erős és a gyenge nukleáris kölcsönhatást. Mind a négy kimutatható az atomok magjában. Az ötödikként emlegetett sötét kölcsönhatás is ott lehet, de hogy létezik-e, vitatott. Ha valamelyik neves amerikai intézetben találnak erre utaló jelet, a világsajtó tele lenne az eredménnyel. De mert először debreceni kutatók észlelték a részecskére utaló jeleket, erős a kétkedés. Annak ellenére az, hogy a világ talán legjobb szaklapjában, a Physical Review Lettersben jelent meg 2016-ban a beszámoló.
Fotó: Reuters
Ahogy arról lapunkban írtunk, Krasznahorkay Attilának holland kollégája, F. W. N. de Boer említette a 2000-es évek elején, hogy különös eltérést tapasztalt, amikor a lítiumot protonokkal sugározta be. A bombázás hatására a lítiumatommagok egy része nyolcas tömegszámú, rendkívül instabil berilliummá alakult, amely pillanatok alatt tovább bomlott. Krasznahorkay Attila és csoportja 2016 januárjában publikált tanulmányában azt írta, hogy a berillium egy új, eddig ismeretlen részecske formájában adja le energiáját – a részecske tömege csupán 34-szer nagyobb az elektronénál, azaz 17 MeV/c2. A logikus következtetés: a fizikusok a sokak által X17-es részecskeként emlegetett különleges valaminek a bomlását detektálták. Az X17 létezését azonban a részecskefizika széles körben elfogadott „standard modellje” nem tudta értelmezni. Természetes volt a fizikusok kételkedése, akik arra gyanakodtak, hogy a megfigyelt anomáliát valamilyen kísérleti hiba okozhatta. A debreceniek a héliumatom magját gerjesztve hasonló kísérleteket végeztek, mint korábban a berilliummal. A héliumnál megfigyelt anomália szintén az X17 részecskével értelmezhető. Most már két különböző eredmény utal ugyanarra. (Az új cikket az ArXiv internetes portálra tették fel és a Physical Review Letters folyóirathoz küldték be közlésre – a megjelenés a következő hónapokban várható.)
