Meghalt a keleti békéltető

Az uralkodó 1970 óta vezette az Arab-félsziget délkeleti csücskén húzódó államot, miután brit támogatással vértelen puccsban átvette a hatalmat apjától.

Az idős vezető vaskezű irányításáról és finom diplomáciájáról volt ismert Fotó: POOL New Forrás: Reuters

Hosszan tartó betegség után pénteken, 79 esztendős korában elhunyt Kábúsz bin Szaíd al-Búszaídi ománi szultán. Az uralkodó 1970 óta vezette az Arab-félsziget délkeleti csücskén húzódó államot, miután brit támogatással vértelen puccsban átvette a hatalmat apjától. A szultán ifjúkorában Indiában és Angliában tanult, trónra kerülése után egy sor reformmal próbálta meg kamatoztatni modernebb és nyitottabb eszméit. Például azonnal eltörölte a rabszolgaság intézményét, az olaj- és gázkincsekből származó bevételekből pedig utakat, iskolákat, kórházakat, elektromos hálózatot építtetett. Egyedi modelljében ötvözte az Arab (Perzsa)-öböl államainak gazdasági nyitását a hagyományok megtartásával. A 2011-es „arab tavasz” sem rengette meg hatalmát, a tüntetéseknek néhány népjóléti intézkedéssel gyorsan elejét vette. Fél évszázados uralma alatt kitört a nemzetközi elszigeteltségből, csatlakozott az Arab Ligához, alapító tagja volt az Öbölmenti Együttműködési Tanácsnak.

Külpolitikájának legfőbb eredménye, hogy a „Közel-Kelet Svájcaként” mindig semlegességre törekedett. Számos regionális konfliktusban vállalt közvetítőszerepet: Omán támogatásával valósultak meg például azok az első titkos tárgyalások Irán és az Egyesült Államok között, amelyek megalapozták a 2015-ös úgynevezett atomalkut. Igyekezett békítőként fellépni a katari diplomáciai válságban is, ­miután 2017-ben többek között Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Bahrein a terrorizmus támogatásának vádja miatt szinte minden kapcsolatot megszakított Dohával. Nagy port vert fel, hogy 2018-ban példátlan módon Ománban találkozott Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, majd még ugyanazon a héten ­Mahmúd Abbász palesztin elnököt is fogadta. Legutóbb pedig a jemeni húszik és a szaúdiak vezette koa­líció között közvetített.

Az idős vezető vaskezű irányításáról és finom diplomáciájáról volt ismert
Fotó: Reuters

Omán semlegességében kulcsszerepe van, hogy az iszlám ibádita ágát követik, ami sem a szunnitákhoz, sem a síitákhoz nem tartozik. A mérsékelt vallás hozzájárult ahhoz, hogy az ország a stabilitás, a „béke szigete” lehessen a forrongó Közel-Keleten. Beszédes, hogy Ománt elkerülték a terrortámadások, és nem nagyon tudni omániról, aki csatlakozott volna az Iszlám Államhoz. Maszkat így kifejezetten barátságos viszonyt ápolt a nyugati, az Öböl menti államokkal, valamint Iránnal egyszerre. A perzsa állammal szoros gazdasági érdekek is összekötötték, hiszen Omán az iráni gáz fontos felvásárlója (és közvetítője), közös gázvezeték építését is tervezték.

Az idős Kábúsz szultán egészségének megrendüléséről már korábban is érkeztek hírek. Az uralkodó állítólag 2014 óta küzdött vastagbélrákkal, amit hónapokon keresztül Németországban is kezeltetett. Múlt év végén Belgiumba utazott gyógykezelésre, akkor még mindenkit megnyugtattak a hogyléte felől. Az utódlás kérdésében már régóta komoly aggodalomra adott okot, hogy rövid ideig tartó egyetlen házasságából nem született gyermeke, később pedig, az arab világban szokatlan módon, nem nősült újra.

A jövőre is gondolva Kábúsz az ­1996-os alaptörvényben próbálta rendezni az öröklés kérdését: két levelet hagyott hátra, amelyben leírta az utódlás sorrendjét. Halála után ezekben a levelekben a várakozásoknak megfelelően unokatestvérére, Haíszam bin Tárik al-Szaídra hagyta a trónt. Az új szultánt már be is iktatták; úgy tűnik, hatalmi csatározások nélkül, gördülékenyen zajlik a hatalomátadás. A modern nézeteiről ismert Haíszam eddig is fontos szerepet töltött be az ország életében, kulturális miniszterként is dolgozott, és gyakran látta el a királyság reprezentatív feladatait. A 66 éves uralkodó beiktatásakor azt ígérte, hogy elődje nyomdokain haladva békés együttélésre törekszik a környező országokkal.