Hosszan tartó betegség után pénteken, 79 esztendős korában elhunyt Kábúsz bin Szaíd al-Búszaídi ománi szultán. Az uralkodó 1970 óta vezette az Arab-félsziget délkeleti csücskén húzódó államot, miután brit támogatással vértelen puccsban átvette a hatalmat apjától. A szultán ifjúkorában Indiában és Angliában tanult, trónra kerülése után egy sor reformmal próbálta meg kamatoztatni modernebb és nyitottabb eszméit. Például azonnal eltörölte a rabszolgaság intézményét, az olaj- és gázkincsekből származó bevételekből pedig utakat, iskolákat, kórházakat, elektromos hálózatot építtetett. Egyedi modelljében ötvözte az Arab (Perzsa)-öböl államainak gazdasági nyitását a hagyományok megtartásával. A 2011-es „arab tavasz” sem rengette meg hatalmát, a tüntetéseknek néhány népjóléti intézkedéssel gyorsan elejét vette. Fél évszázados uralma alatt kitört a nemzetközi elszigeteltségből, csatlakozott az Arab Ligához, alapító tagja volt az Öbölmenti Együttműködési Tanácsnak.
Külpolitikájának legfőbb eredménye, hogy a „Közel-Kelet Svájcaként” mindig semlegességre törekedett. Számos regionális konfliktusban vállalt közvetítőszerepet: Omán támogatásával valósultak meg például azok az első titkos tárgyalások Irán és az Egyesült Államok között, amelyek megalapozták a 2015-ös úgynevezett atomalkut. Igyekezett békítőként fellépni a katari diplomáciai válságban is, miután 2017-ben többek között Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Bahrein a terrorizmus támogatásának vádja miatt szinte minden kapcsolatot megszakított Dohával. Nagy port vert fel, hogy 2018-ban példátlan módon Ománban találkozott Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, majd még ugyanazon a héten Mahmúd Abbász palesztin elnököt is fogadta. Legutóbb pedig a jemeni húszik és a szaúdiak vezette koalíció között közvetített.
Fotó: Reuters
Omán semlegességében kulcsszerepe van, hogy az iszlám ibádita ágát követik, ami sem a szunnitákhoz, sem a síitákhoz nem tartozik. A mérsékelt vallás hozzájárult ahhoz, hogy az ország a stabilitás, a „béke szigete” lehessen a forrongó Közel-Keleten. Beszédes, hogy Ománt elkerülték a terrortámadások, és nem nagyon tudni omániról, aki csatlakozott volna az Iszlám Államhoz. Maszkat így kifejezetten barátságos viszonyt ápolt a nyugati, az Öböl menti államokkal, valamint Iránnal egyszerre. A perzsa állammal szoros gazdasági érdekek is összekötötték, hiszen Omán az iráni gáz fontos felvásárlója (és közvetítője), közös gázvezeték építését is tervezték.
