Nem csitul a vita a különös sorsú koponya körül

Az idősebb Pliniusként tisztelt római hadvezér és tudós a Vezúv időszámításunk utáni 79-es kitörése során vesztette életét. Lehet, hogy megtalálták a koponyáját, de lehet, hogy nem.

Műve Európa egyik legfontosabb tudományos forrása Forrás: Wikipédia

Nem akármilyen koponya volt idősebb Plinius, teljes nevén Caius Plinius Secundus. Az időszámításunk szerint 23/24-ben született férfi Rómában töltötte ifjúságát, majd harmincéves kora körül a politika és a közélet felé fordult. Magas rangú tisztként szolgált, később ügyvéd lett, az őrült császár, Nero uralkodása idején a közügyektől távol tartva magát a tudományok érdekelték. A zsarnok Nero bukása után újra katona, később kormányzó lett. 79-ben, a Vezúv kitörésekor flottaparancsnokként a bajbajutottakat segítette, emellett a lávaömléssel kapcsolatban tudományos megfigyeléseket is akart tenni. A felszabadult mérges gázokat belélegezve vesztette életét.

Plinius története 1900-ban vett új fordulatot. A hamurétegekben megőrzött romok feltárása során 73 csontvázat ástak ki a tengerpart közelében, az egykori Stabiae-ban. Az egyik test viperamintákkal díszített arany karkötőt, arany nyakláncot viselt, mellette kardot és elefántcsont markolatú tőrt találtak. A feltárók között rögtön felvetődött, hogy Plinius csontjaira bukkanhattak. A régészek szerint azonban a római hadvezérek nem szokták teleaggatni magukat díszekkel, ez inkább a tisztek körében volt szokás. A maradványokat megtaláló földtulajdonost a tudományos vita kevéssé érdekelte, a zsebe annál jobban. Az ékszereket eladta, a csontok nagy részét újra eltemette, csak a tőrt, a koponyát és az alsó állkapcsot tartotta meg. A Pliniusnak tulajdonított hátborzongató kinézetű koponyát évtizedek óta a római Museo Storico Nazionale Dell’Arte Sanitariában, az orvosi érdekességek tárában őrzik. A tudósok vitája azóta sem csitult arról, hogy a csont a közel kétezer éve élt elődjüké vagy sem.

Műve Európa egyik legfontosabb tudományos forrása
Fotó: Wikipédia

2017-ben találgatás helyett DNS-mintát vettek, majd a koponya alakját és a varratokat elemezték. Biológusok, antropológusok és geokémikusok számos vizsgálatot végeztek az alsó állcsonton is. Január végén a tudósok konferencián mutatták be az eredményei­ket, aminek legfontosabb üzenete az volt, hogy a koponya illeszkedik Plinius profiljához. Luciano Fattore, a Nápolyi Egyetem antropológusa ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy minél régebben élt az egyén, annál kevésbé lehetünk biztosak az életkorában. Az öröm azért nem teljes, mert az állkapocs valószínűleg egy észak-afrikai származású férfitól származik, aki a harmincas éveiben halt meg. A vizsgálatot végző csoport, élükön Andrea Cionci történésszel, úgy véli, hogy a maradványokat megtaláló földtulajdonos összekeverte a csontokat. Szerintük az állkapocs a Pliniusra vigyázó afrikai származású rabszolgáé lehetett. Ősi pletyka szerint a polihisztorral nem a mérges gáz végzett, hanem a rabszolga vetett véget az életének – állítólag maga a haldokló Plinius utasította erre. Könnyen elképzelhető, hogy a csontkészlet a gyilkos és a meggyilkolt maradványainak elegye.

Mary Beard, a Cambridge-i Egyetem specialistája visszautasította, hogy Plinius koponyájaként azonosították a múzeumban őrzött leletet. „Kilencven százalékig biztos vagyok abban, hogy ez a megállapítás hamis” – írta. Andrea Cionci szerint nagyon valószínű, hogy a koponya Pliniusé, de százszázalékos biztonsággal ez nem jelenthető ki. Sok véletlen egybeesés erősíti a megállapítást, miközben a felvetést kizáró adat nem került elő. Andrea Cioncival kapcsolatban azonban érdemes megemlíteni, hogy nem tekinthető a kérdés szakértőjének. Eddigi legfontosabb alkotása az ismert olasz lírai tenorról, Evan Gorgáról írt életrajzi munkája. Gorga az olasz zeneszerző, Puccini operájának, a Bohéméletnek 1896-os világpremierjén Rodolfo szerepében lépett fel.

Plinius polihisztor volt, aki azt hitte, hogy a megfázás megelőzhető az egér szőrös pofájának megcsókolásával, hogy a sós ételt fogyasztó terhes nő gyermeke körmök nélkül születik. De nem ezért tiszteljük. Természetrajz című, 37 könyvből álló műve a legteljesebb természettudományos szöveg, amely az antik korból ránk maradt. Darab Ágnes, a Miskolci Egyetem professzora szerint az ókor Encyclopaedia Britannicájaként is emlegetett mű Európa legfontosabb tudományos forrása volt egészen a 18. századig. A mű fontosságát növeli, hogy Plinius forrásként felhasználta a mára számunkra már javarészt elveszett, görög nyelvű szakmunkákat, amelyeket így átörökítve csaknem egyedüliként biztosítja az Arisztotelész utáni természettudományos gondolkodásról szerzett tudásunk folytonosságát.