Fegyver, kocsma, baguette: lehet-e nélkülük élni?

Élelmiszerboltok, gyógyszertárak, bankok és posták – abban szinte az egész világon egyetértés van, hogy olyan üzletek és szolgáltatások ezek, amelyeknek a kijárási korlátozások idején is működniük kell. De hogy mi számít még alapvetőnek vagy nélkülözhetetlennek, arról már országonként és kultúránként nagyon megoszlanak a vélemények.

Vécépapír, fertőtlenítő, fegyver és lőszer: ezek a legkelendőbb áruk között szerepelnek a koronavírus-járvány idején az Egyesült Államokban. A fegyverboltok előtt kígyózó sorok állnak, az Ammo.com internetes lőszerüzlet pedig türelmet kér vásárlóitól, miután két-három napig is elhúzódhat a kiszállítás. Statisztikák szerint a kór megjelenésével együtt alaposan megnövekedett a vásárlási kedv, egyes szövetségi államokban a tízszeresére hízott a forgalom. Legutóbb a 2016-os elnökválasztási kampány során mértek hasonlót, amikor is egyes amerikaiak attól rettegtek, hogy Hillary Clintont választják meg, és a demokrata jelölt korlátozza majd a fegyverviselési jogot. Most is alapvetően a félelem áll a fegyverkezési láz mögött: a lakosság attól tart, hogy akárcsak egy hollywoodi zombis filmben, a járvány miatt összeomolhat a társadalom, és az embereknek fosztogató hordáktól kell megvédeniük magukat.

De alapvető üzletnek számít-e egy fegyverbolt? A tengerentúlon most élénk vita zajlik a kérdésről; egyelőre államonként változik, hol milyen választ adnak erre. Hasonlóan megoszlanak a vélemények a marihuánáról is. – Kimeríti az alapvető fogalmát, hogy a betegek hozzájuthassanak gyógyszereikhez – érvelt az Associated Press amerikai hírügynökségnek a kannabisz legalizálásáért küzdő egyik szervezet. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg az Egyesült Államok néhány államában továbbra is törvény tiltja a fű fogyasztását, addig például Kaliforniában és Washingtonban az alapvető üzletek közé sorolták a marihuánaárusokat. A hírügynökség felidézi, hogy Arizona államban még a golfot is az alapvető szolgáltatások közé sorolták, Phoenix városában pedig egyenesen arra biztatták az embereket, hogy menjenek a szabadba és mozogjanak.

Hasonló dilemmákkal Európában is szembe kellett nézni. Hollandiában például először elrendelték, hogy az éttermekkel, kocsmákkal együtt a híres-hírhedt coffee shopokra, azaz a kannabiszt árusító boltokra is kerüljön lakat. A hír hallatán szó szerint megrohamozták az üzleteket, több száz méteres sorok alakultak ki előttük, fittyet hányva a biztonságos távolságtartásra. Hogy a könnyű drogok árusítása ne települjön ki az utcára, a korlátozást végül inkább visszavonták, mindössze azzal a kitétellel, hogy csak elvitelre lehet kérni. A kivételezés viszont nem vonatkozik a vörös lámpás negyedekre, amelyeket átmenetileg bezártak. Nagy-Britanniában a kocsmák emeltek szót jogaikért. Miután bezárásukat követően az élelmiszerboltokban hirtelen hiánycikké vált a sör és a bor, kénytelenek voltak az italkereskedéseket és sörözőket is felvenni az alapvető szolgáltatók közé. Az Egyesült Királyságban nem kerülhetett lakat az ikonikus sült hal és krumpli (fish & chips) büfékre sem. Az országban több mint tízezer ilyen működik, és számos helyen elvitelre a mai napig kapható a csemege. Nyitva tarthatnak az italmérések az amerikai Új-Mexikóban is; országosan ebben az államban a legmagasabb az italhoz köthető halálozások aránya, így az egészségügy attól tart, ha a szesz nélkül maradó alkoholisták leterhelnék a kórházakat, nem jutna elegendő kapacitás a koronavírus kezelésére.

– Az élet kenyér, sajt és bor nélkül többé nem francia – lamentált a France24 riportjában egy pék az élet értelméről. Franciaországban a napi rutin része, hogy reggelente frissen sütött baguette kerül az asztalra, de vajon mi a helyzet járvány idején? Nos, a pékségek, valamint a speciális bor- és sajtüzletek továbbra is működhetnek. – Jobb frissen, amikor még meleg és ropogós – mondta a francia csatorna által megkérdezett pékség egy vevője, aki egyúttal elismerte, a napi betevő kenyér beszerzése arra is alkalmat ad, hogy kimozdulhasson. Ugyanakkor vannak települések, ahol ezt is szigorúbban szabályozzák: akit rajta kapnak, hogy csak egyetlen baguette-t vett, akár 135 eurós pénzbírságot kaphat.

Világviszonylatban óriási a különbség, hogy mi engedélyezett és mi tilos. A koronavírus kiindulópontjának számító közép-kínai Vuhan karanténjának legszigorúbb időszakában azt is ellenőrizték, hogy egy háztartásból, egy ember és csak bizonyos időközönként menjen ki vásárolni. Indiában bottal ütve próbálják jobb belátásra bírni a szabályszegőket, Belaruszban viszont – egyedül Európában – semmilyen óvintézkedést nem hajlandók tenni. A magyar lépések sem példa nélküliek. Idősávos vásárlást vezettek be például az időseknek az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Izland számos üzletláncában. Törökországban még az utcára merészkedniük is tilos a 65 év felettieknek és a krónikus betegségekben szenvedőknek. Ellátásuk biztosítására csoportokat alakítottak: önkéntesek segítenek az élelmiszer beszerzésében.