Az 1989. decemberi forradalom győzelmét követően Romániában egyre erősödött a nacionalizmus. Az új vezetés nem mutatott hajlandóságot arra, hogy érvényesítse a nemzeti kisebbségektől a kommunista diktatúra idején megtagadott jogokat, sőt az országot irányító Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) elnöke, Ion Iliescu februárban már a magyar szeparatizmus veszélyéről beszélt.
Egyre több magyarellenes szervezet alakult, amelyek azzal vádolták a magyarságot, hogy Erdély Magyarországhoz csatolására törekszik. Válaszul 1990. február elején az erdélyi magyarság csendes tömegdemonstrációkat szervezett, a legnagyobb, marosvásárhelyi eseményre több mint százezren gyűltek össze.
A soviniszta, magyarellenes Vatra Romaneasca szervezet indulatokat szító, az etnikai feszültségeket kiélező kampánya Marosvásárhelyen erőszakhoz vezetett. (Székelyföld fővárosában 1977-ben még kétharmados többséget alkottak a magyarok, de arányuk a Ceausescu-féle betelepítési politika révén 50 százalékra csökkent.) A magyarság március 15-i, néma és méltóságteljes megemlékezését követő napon román tüntetők leverték egy patika kétnyelvű feliratát, letépték a magyar nyelvű plakátokat, pogromhangulatot teremtettek. A Vatra aktivistái mégis azt terjesztették a román lakosság között, hogy románokat bántalmaznak, és feltüzelték a környező falvak tájékozatlan lakosságát is. Időközben a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar nemzetiségű hallgatói ülősztrájkkal követelték a magyar nyelvű oktatás visszaállítását.
A tiltakozó akciót március 19-én, egy hétfői napon felfüggesztették, miután megérkezett a kormány delegációja. A tárgyalások alatt a Vatra által toborzott tömeg magyarellenes jelszavakat skandált, hozzájuk délután több ezer jórészt ittas, a környékről busszal és teherautón beszállított román csatlakozott. A tömeg kikényszerítette a Nemzeti Megmentési Front megyei alelnöke, Kincses Előd távozását, majd vandál pusztításba kezdett és megostromolta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) helyi székházát. A padlásra felszorult magyarok kimenekítésére csak órák múlva érkeztek katonák, akik tétlenül nézték végig, amint az épületből kilépőket brutálisan összeverik. Sütő András író ekkor szenvedett súlyos fejsérüléseket, bordatöréseket, s elvesztette a fél szemét. A tömeg este és éjszaka bántalmazta az utcán tartózkodó magyarokat, akik közül sokat kórházba kellett szállítani.