„Kivégzőfal elé állítottak bennünket”

Strasbourgban „kivégzőfal” elé állították Magyarországot, aztán Lengyelországot, majd Csehországot. Nem véletlen, hogy ez az „uniós Iustitia” becsukja a szemét Katalónia ügyében, viszont tágra nyitja Lengyelország és a régiónk országai esetében – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Ryszard Czarnecki, a lengyel Jog és Igazságosság nemzeti-konzervatív kormánypárt európai parlamenti képviselője. A politikus szerint a Varsó elleni nyugati támadások növelik az euroszkeptikusok számát az EU-barát Lengyelországban.

– Időnként érezni lehet, hogy a régi tagállamok kicsit lenézően bánnak a később csatlakozott tagországokkal, például a visegrádi négyekkel. Hogyan befolyásolja az Egyesült Királyság kilépése térségünk helyzetét?

– Stratégiai szempontból alapvető fontosságú, hogy regionális szövetségeket hozzunk létre. Véleményem szerint Lengyelország az egyetlen ország, amely három zóna találkozási pontja. Az első a visegrádi négyek, Varsó, Budapest, Pozsony és Prága. A második a balti államok, a harmadik Lengyelország és a Balkán. Lengyelország az egyetlen ország, amely össze tudja hangolni a balti, a balkáni és a V4-országok érdekeit. Lengyelország közvetlenül benne van az első két zónában, és szintén nagyon komolyan jelen van a Balkánon, erőteljesen támogatva például Szerbia, Montenegró vagy Észak-Macedónia uniós csatlakozási erőfeszítéseit. Jó, hogy van ilyen politikánk, de ne csapjuk be magunkat, én a reálpolitika híve vagyok. Látom, milyen könnyen kijátszanak bennünket. Nemrég járt Lengyelországban Emmanuel Macron francia elnök. Az a Macron, aki másfél éve elment Csehországba és Szlovákiába, és megtörte a V4-csoport szolidaritását a mobilitási paktummal, a szolgáltatások szabad áramlásával összefüggésében, a közlekedés területén úgy, hogy Lengyelország nem számíthatott Csehország és Szlovákia szavazataira az Európai Tanács fórumán. Nem a szövetségek elleni érvként mondom ezt, hiszen ezek szükségesek és ezek számunkra kedvezőek. Amikor mi szövetségeket alakítottunk ki, például a V4-et vagy a Három Tenger Kezdeményezést, ezzel Brüsszelben sajátos ellenzéket szereztünk magunknak. Strasbourgban „kivégzőfal” elé állították Magyarországot, aztán Lengyelországot, majd Csehországot. Nem véletlen, hogy ez az „uniós Iustitia” becsukja a szemét Katalónia ügyében, viszont tágra nyitja Lengyelország és a régiónk országai esetében.

– Ön hogyan látja a Varsó és Budapest közötti gazdasági, politikai és társadalmi együttműködés lehetőségeit?

– A Versailles-i Szerződés, és a két világháború közötti időszak nagy paradoxona az volt, hogy Lengyelország és Magyarország olyan országok voltak, amelyek rendkívül szoros kapcsolatban álltak egymással, annak ellenére két politikai ellenpólust képviseltek. Lengyelország alapvető stratégiai érdeke a Versailles-i rend fenntartása volt, Magyarország stratégiai érdeke pedig a trianoni szerződés megdöntése. Ennek ellenére szorosan együttműködtünk egymással. Most nincsenek ellentmondó érdekeink, mert szerintem a Budapest és Moszkva közötti szoros kapcsolatok taktikai és nem stratégiai jellegűek. Ez nem hátráltatja az együttműködést. Úgy gondolom, hogy Lengyelország és Magyarország egyedülállóak ebben az új unióban, mert komolyan veszik az értékek és a hagyomány dimenzióját. Ez látszik például a keresztények védelmének kérdésében a Közel-Keleten, a különféle abortuszellenes és demográfiai kezdeményezéseknél, mely kérdésekben szövetségesünknek számítanak az Egyesült Államok és Brazília jelenlegi elnökei. Stratégiailag Varsó és Budapest a szoros együttműködésre vannak ítélve, különösen az Európai Unióban, amely egyre inkább beavatkozik belügyeinkbe. Miért történt meg a brexit? Talán azért, mert Nagy-Britanniába rendszeresen belerúgott az unió? Az EU hatalmi szervezete úgy döntött, nem bővíteni kell az uniót, hanem az integrációt elmélyíteni. Azokat a tagállamokat pedig, amelyek nem értenek egyet a liberális föderalista szuperállammal, sarokba állítják.