Nem hajoltunk meg senkinek az akarata előtt! – így védte meg az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) annak vezetője, Josep Borrell uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő, miután médiaértesülések felfedték: az EU diplomáciai testülete a külső nyomásra tompíthatott egy dezinformációról szóló jelentés megfogalmazásain. Borrell – korábbi spanyol szocialista külügyminiszter – csütörtökön az Európai Parlament külügyi bizottságában is előadta saját verzióját a történtekről, ám a képviselőknek csak egy kis részét sikerült meggyőznie.
A múlt héten kiadott dokumentumban az EKSZ a koronavírus margóján terjedő álhírekre figyelmeztet, és – Oroszország mellett – több ponton is Kínát bírálja, mondván: bizonyítékok vannak arra, hogy Peking tudatosan összeesküvés-elméleteket gyárt a koronavírus eredetére vonatkozóan, ráadásul a közösségi médiában is propagandakampányt folytat. Ennek lényege, hogy Kína globális vezető szerepét hangsúlyozza a járványkezelésben – írta az uniós szerv.
A botrány azután robbant ki, hogy az amerikai The New York Times hosszas tényfeltáró cikket közölt arról: a jelentés egy korábbi szövegváltozata jóval keményebb hangnemet ütött meg nemcsak Kínával, hanem Oroszországgal szemben is. Később az EKSZ-en belüli levelezések is nyilvánosságra kerültek, ezek a Borrellhez közeli források pedig szintén azt firtatták: öncenzúra alakíthatta a jelentés végső formáját. A végeredmény így is kritikusra sikerült ugyan, de jóval rövidebben bírálja a kommunista országot, valamint a járványkezelés margóján kirobbant kínai–francia diplomáciai csörtéről sem tesz említést, noha a korábbi szövegváltozatban az még szerepelt.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
– Ki volt az? Melyik kínai tisztviselő avatkozott közbe? És milyen eszközökkel? – ezt a kérdéssort az EP liberális frakciójának részéről szegezték Borrellnek a csütörtök esti meghallgatáson, az uniós külügyér pedig nem is tagadta, hogy Kína aggodalmát fejezte ki az írásban foglaltak miatt. Azt azonban több alkalommal is leszögezte: az EKSZ egyetlen alkalommal sem lépett túl a hatáskörén, és nem hajolt meg egyetlen külső szereplő akarata előtt sem. A megszellőztetett anyagok közötti alapvető különbséget azzal magyarázta, hogy az első – kritikusabb – verzió belső használatra készült.
