Ami nem sikerült kilencévnyi háborúval, majd sikerülhet szankciókkal – ezt remélheti az Egyesült Államok a mai nappal életbe lépő, úgynevezett Caesar-törvénytől, amely súlyos büntetéssel fenyeget bármely olyan nemzetközi szereplőt, amely támogatja Bassár el-Aszad szíriai elnök rendszerét. (A törvény jelképesen arról a Caesar álnevű szíriai férfiról kapta a nevét, aki 2013-ban több mint 55 ezer fényképet csempészett ki hazájából a börtönökben zajló brutális kínzásokról és gyilkosságokról.)
Az Egyesült Államok már 1979-től, amióta a terrorizmust támogató országok közé sorolta Szíriát, különféle szankciókkal sújtja Damaszkuszt. Élelmiszeren és gyógyszeren kívül például már eddig sem lehetett semmit eladni az ország kormányerők uralta részébe. A gazdasági nyomásgyakorláshoz számos állam, köztük Európa nagy része is csatlakozott. A Caesar-törvény azonban ennél is tovább megy: azokat is célba veszi, akik segítik a szíriai államot vagy akár csak egyszerűen üzletelnek vele. A szankciók a hadsereget, az építőipart, az energiaipart és a bankszektort is érintik. Ez különösen Bassár el-Aszad szövetségeseinek, Oroszországnak és Iránnak lehet kényelmetlen, de a libanoni bankoknak és néhány, az újjáépítésben érdekelt Öböl menti államnak is fájhat a feje.
Washingtonban a szigortól azt remélik, ha gazdaságilag sikerül térdre kényszeríteni Aszadot, az politikailag is változást hozhat. Félő azonban, hogy végül nem a dúsgazdag hatalmi eliten, hanem a civil lakosságon csattan majd az ostor. Szíria gazdasága már így is alaposan megsínylette a tizedik éve tomboló háborút. Az utóbbi hónapokban súlyosbította a helyzetet, hogy a szír elnök korrupciós vádak miatt összekülönbözött unokatestvérével, az ország egyik leggazdagabb emberével és korábbi bizalmasával, Rámí Makhlúffal, valamint hogy a közel-keleti pénzügyi világ központja, Libanon is a csőd szélére sodródott. A pénz értéke az elmúlt hetekben teljesen bezuhant, egyetlen dollárért már háromezer szíriai fontot is elkérnek, az infláció az egekbe szökött.
