Ítéletet hirdettek a még 2012-ben Luxemburgban kirobbant kémbotrányt követő perben. Az ügy érdekessége, hogy a miniállam akkori miniszterelnöke, Jean-Claude Juncker a botrány miatt rekorderként, tizennyolc (!) hatalomban töltött év után kényszerült lemondásra 2013-ban, majd került a következő évben Európa trónjára, az Európai Bizottság elnöki székébe. Pedig a hosszú évekig elhúzódó lehallgatási ügy finoman szólva sem tüntette fel jó színben a politikust: a luxemburgi titkosszolgálat (SREL) mindhárom megvádolt tisztje állította, hogy Juncker igenis tudott a hivatalosan sosem engedélyezett nyomozati tevékenységükről.
Mint kiderült, a SREL 2007 és 2009 között legalább hét átfogó lehallgatási műveletet vitt véghez, egészen magas szinten űzték az „illegális” kémkedést. Az egyik céljuk az volt, hogy felfedjék a Luxemburgban a nyolcvanas években elkövetett robbantásos támadások hátterét. A tegnap lezárult per is egy ilyen, 2007-es akciót vizsgált: a tisztek az előírt protokoll követése nélkül hallgattak le valakit napokig. A bíróság végül felmentette őket, miután sikeresen érveltek azzal, hogy az akkori miniszterelnök, Juncker is tisztában volt a zajló művelettel. A szabályok szerint egy háromtagú bírói testület és a kormányfő írásos beleegyezése kell az ilyen szintű akciókhoz.
Az Európai Bizottság volt elnöke – akit tanúként be is rendelt a bíróság – hivatalosan sosem ismerte el, hogy tudott a lehallgatásról, de nem is tagadta azt. A luxemburgi sajtóban nagy visszhangot kapott, hogy az egyik tárgyaláson lejátszottak egy felvételt, amin Juncker arról érdeklődik a SREL akkori vezetőjénél, hogy az elmúlt napokban jutott-e valamire a művelet. 2013-ban a luxemburgi parlament vizsgálatot indított az akkora már kirobbant kémbotrány miatt, amely bár a miniszterelnök személyes felelősségét sosem állapította meg, a hivatalát is okolta a magas szinten zajló – és korrupciótól sem mentes – titkosszolgálati ügyekért. Juncker 2013 júliusában, kétórás sajtótájékoztatón jelentette be a lemondását a botrány nyomán, de már akkor sejteni lehetett, hogy egy évvel később a legnagyobb európai pártcsalád, az Európai Néppárt őt jelöli az Európai Bizottság következő elnökének. Árulkodó: a luxemburgi ellenzék már ekkor azzal vádolta, hogy kizárólag a brüsszeli karrierépítéssel van elfoglalva. (Juncker 2013 januárjáig az eurócsoport elnöke is volt.)
