Még januárban, amikor a Magyar Nemzet Irakban utolérte Stochino-Weiss Giulianót, az Ökumenikus Segélyszervezet erbíli képviseletének vezetője kalandos úton volt túl. Miután egy amerikai drón az iraki fővárosban likvidálta az iráni Forradalmi Gárda tábornokát, Kászem Szolejmánit, amiatt aggódott a világ, vajon kirobban-e egy újabb háború. Végül a perzsa állam csak az Irakban működő amerikai bázisok elleni rakétatámadással állt bosszút; a lövegek némelyike az erbíli repülőtér közelében csapódott be. Alig néhány kilométerre az Ökumenikus Segélyszervezet helyi irodájától.

Míg akkor bejutni volt nagyon nehéz Irakba, addig most, a koronavírus-járvány miatt a kijutás nem ment egyszerűen a magyar stábnak. – Eredetileg május közepén tértem volna haza. Csakhogy éppen május közepe óta zárva voltak a repülőterek, mindössze egy-egy mentesítő járat kapott kivételt. Végül én is egy ilyennel, Dohán keresztül, több mint egynapos úton jutottam haza úgy, hogy alig 12 órával az indulás előtt tudtam meg, ez a gép most valóban a levegőbe fog emelkedni – meséli elhúzódó hazatérésének nehézségeit Szatmári Barnabás, a szervezet iraki projektjeinek koordinátora. – Valóban nem volt könnyű a hazajutás. Ugyan az Európai Unió és az ENSZ is indított gépeket, de ezekre nagyon nehéz volt feljutni. Volt, hogy negatív vírustesztet kértek vagy kéthetes dubaji karanténnal járt volna, esetleg több átszállással, Sardzsam, Addisz-Abeba, Róma, Bécs útvonalon át kellett volna repülni – teszi hozzá Stochino-Weiss Giuliano, aki végül néhány nappal kollégája után érkezett vissza Budapestre.

Kiürült utak
Háborús hangulat és járvány – mit tehet ilyen körülmények között egy segélyszervezet? A képviselet-vezető szerint alaposan megnehezítették a dolgukat, de azért messze nem tétlenkedtek. – A januári rakétatámadások után nagyon érzékenyen érintette a munkánkat, hogy nehezen tudtunk mozogni, hiszen minden útvonalat egyenesen Bagdadból engedélyeznek. Számos egyeztetést folytattunk a többi civil szervezettel, és az egyik ilyen alkalommal kiszámoltuk, naponta kétszázezer ember esik el a segélytől a korlátozások miatt. Áttörést az hozott, mikor rámutattunk, hogy mekkora az az összeg, amelyet a segélyszervezetek nem tudnak támogatásokra költeni, és vissza kell utalniuk az adományozóknak – magyarázza Stochino-Weiss Giuliano. Elmondása szerint ez az érv már hatott: ha körülményesen is, de újraindulhatott a munka.