A belarusz elnök legfőbb aduja hűséges hadserege

Az elmúlt napokban Belaruszban egyre inkább a katonai tematika kezdi uralni az állami médiában tálalt híreket: lényegesen többet szerepel a belarusz védelmi miniszter, Viktor Hrenyin, a lakosságot pedig légi bombázásokkal és a NATO katonáival riogatják. Múlt héten Belarusz megerősítette a nyugati határait és katonai hadgyakorlatokba kezdett Lengyelország és Litvánia szomszédságában, ami már az Európai Uniót is válaszra késztette. Ugyanakkor mindez a belpolitikai üzenet része: eszerint az ellenzék lepaktált a Nyugattal a hatalom erőszakos megszerzése érdekében, és az ország területi integritása is veszélyben van – ezért azonnal be kell fejezni a tüntetéseket és a sztrájkokat, hiszen ez csak az ellenség kezére játszik.

BELARUS-VOTE-UNREST Fotó: Europress - AFP

Fotó: Europress – AFP

Bár Vilniusban és Rigában is aggódó szemekkel figyelik a belarusz manővereket a határ másik oldalán, ez a katonai mozgósítás most egészen másról szól. A katonai üzenetekkel a belarusz vezetés egyszerre több célpontra lő. Egyrészt egy külső ellenségkép megteremtésével – amilyenek a NATO erői – próbálja elterelni a figyelmet a belső ellentétekről, és az ország szétesésének rémképével összefogásra buzdít. Másrészt Lukasenkát az a felismerés vezérli, hogy a rendszer fennmaradása a katonaság és a rendvédelmi szervezetek támogatásán múlik. A békés tüntetések addig semmilyen eredményt nem érhetnek el, amíg a katonák fegyverrel is megvédik a politikai elitet – ugyanakkor a védelmi alakulatok átállásával a rendszer egy pillanat alatt megdőlhet. Ezért a feladat most: a minimumra csökkenteni a katonaság kapcsolatait a tüntetőkkel és a külvilággal. Nem véletlen, hogy a védelmi erőket kivezénylik az állandó állomásoztatási bázisaikról, és terepre küldik a belarusz erdőkbe, a nagyobb településektől lehető legmesszebb.

Harmadrészt, a katonai tálalás egyértelműen Moszkvának és az orosz vezetésben lévő héjáknak is szól: látjátok, Belaruszban is megjelent a Nyugat keze, és ha nem teszünk valamit, akkor az ország Ukrajnához hasonlóan végleg ki fog esni az orosz geopolitikai szférából. Ezt pedig csak egy ember tudja megakadályozni az üzenet szerint – Aljakszandr Lukasenka.

Szolidaritási élőlánc

A demokratikus átalakulásokat követelő belarusz tüntetőkkel való szolidaritás jegyében több tízezer ember alkotott élő láncot Litvániában, Észtországban és Lettországban. Az akció szimbolikusan kapcsolta össze a belarusz helyzetet a 31 évvel ezelőtti eseményekkel: 1989. augusztus 23-án közel kétmillió ember fogta meg egymás kezét, hogy egy 670 kilométer hosszú láncot, úgy nevezett „balti utat” alkosson. A több mint három évtizeddel ezelőtti akcióban a három ország lakosságának több mint 25 százaléka részt vett, és az emberekből álló hosszú lánc összekapcsolta a három szovjet tagköztársaságot, hogy jelezze a külvilág felé: függetlenséget és szabadságot akarnak.

Dalya Grybauskaitė, Litvánia korábbi elnöke a vasárnapi élőláncban áll Fotó: Twitter.com/Grybauskaitė_LT

Vasárnap, a „balti út” 31. évfordulóján belarusz történelmi fehér-piros-fehér lobogók jelentek meg Rigában és Tallinnban is. A legnagyobb megmozdulás azonban Litvániában volt, ahol több mint ötvenezer ember alkotott élőláncot Vilniustól egészen a belarusz határig. Az akcióban részt vett az ország jelenlegi elnöke, Gitanas Nausėda, a külügyminiszter Linas Linkevičius és két volt államfője is, Dalia Grybauskaitė és Valdas Adamkus. (B. A.)