Megmentheti-e Moszkva Lukasenkát?

Ha kell, Aljakszandr Lukasenka az oroszoktól is segítséget kér, hogy megtartsa a hatalmát – ezt maga a belarusz államfő mondta néhány nappal ezelőtt. Minszk valóban Moszkva legszorosabb szövetségesének számít, és a két ország kapcsolatát több szerződés is szabályozza. Ugyanakkor egy esetleges nyílt beavatkozás nem biztos, hogy a Kreml hasznára válna.

Biskek, 2019. június 14. Aljakszandr Lukasenka fehérorosz (b) és Vlagyimir Putyin orosz államfő beszélget a Kínát, Indiát, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Pakisztánt, Oroszországot, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt tömörítő Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján Biskekben 2019. június 14-én. MTI/EPA/Alekszej Druzsinyin Fotó: Alekszej Druzsinyin

Belaruszban jelentős orosz kisebbség él: a 2009-es népszámlálás szerint 785 ezren, vagyis az ország minden 12. lakosa orosz. Ezért az „orosz kisebbség védelme” – amely a Kreml egyik meghatározó geopolitikai magyarázata volt 2014 után Kelet-Ukrajna esetében – Belaruszban is megállná a helyét. Nem véletlen, hogy a Krím félsziget Oroszország általi elcsatolása óta Lukasenka próbálta erősíteni a kapcsolatait a Nyugattal, miközben a nemzeti nyelvi és kulturális mozgalmak erősítésébe kezdett.

Azonban Ukrajnához képest van egy fontos különbség: a Krím félszigetre bevonuló orosz erők egy viszonylag homogén lakosságot találtak, amelynek 67,9 százaléka a 2014-es népszámlálás során orosznak vallotta magát. Belarusz esetében ilyen jellegű homogenitásról sehol sem beszélhetünk – a kisebbség szétszórva él az ország területén. Egy katonai akció minden bizonnyal kiváltaná a lakosság nemtetszését, ezért Moszkva aligha menne bele.

Gazdasági érdek

Ha kell, a politikai céljait Oroszország a gazdasági kapcsolatokon keresztül is elérheti: bár a belarusz vállalatoknak jó pozíciói vannak a nemzetközi piacokon – mint például a traktorgyárnak, a belarusz műtrágyának vagy akár az ­IT-szektornak –, Minszk külkereskedelmének a nagy része Moszkvával bonyolódik. 2019-ben Belarusz áruforgalmának közel fele, 49,2 százaléka Oroszországgal zajlott, és exporttermékei 41,2 százaléka is keleti szomszédja piacain kerül értékesítésre. Az orosz kapcsolatok más téren is fontosak: a belarusz gazdaság rendkívül energiaigényes, a hatékony és versenyképes működéshez nagy szükség van az olcsó orosz energiahordozókra.

Egy Ukrajnához hasonló, Oroszországgal szakító irányvonal nagy csapást mérne a belarusz gazdaságra – nem véletlen, hogy a legesélyesebb belarusz elnökjelöltek egyike sem ütött meg nyíltan Nyugat-barát és egyben oroszellenes hangokat.

Ha nincsenek napok óta tartó tüntetések az egész ország területén, akkor valószínűleg az Európai Unió kemény reakciói is elmaradtak volna. Az igazság az, hogy Aljakszandr Lukasenka 26 év alatt kiépített rendszere mind Moszkvának, mind Brüsszelnek elfogadható volt. A Nyugat elégedetten nézte Lukasenka egyensúlyozását Brüsszel és Moszkva között, és küzdelmét az orosz integrációs kísérletekkel szemben. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter februári minszki útja és Washington diplomáciai nyitása Belarusz felé éppen ezt a status quót konstatálta – fél évvel az elnökválasztás előtt. A Nyugat számára az oroszbarát erők potenciális hatalomra kerülése Belaruszban ugyanúgy aggodalomra adhatott okot, mint ahogy Moszkvának az euro­atlanti integrációs vonal érvényesülése. Ezek miatt komoly beavatkozásoktól egyik külső szereplő részéről sem tarthatunk, ha csak az események radikális irányba nem fordulnak.