Lengyelország és Magyarország szolidaritással válaszolt a 20. század válságaira – hangsúlyozta Piotr Glinski lengyel kormányfőhelyettes, kulturális és örökségvédelmi miniszter hétfőn, a varsói Waclaw Felczak Intézet idei évadnyitója alkalmából.
Glinski üdvözlőlevelet írt abból az alkalomból, hogy a Felczak Intézet Varsó reprezentatív negyedében, közvetlenül a koronavírus-járvány kitörése előtt megnyitott új székhelyén hétfőn Andrzej Nowak neves lengyel történészprofesszor és Körmendy
Adrienne történész, volt krakkói magyar főkonzul részvételével elindították az F-klub elnevezésű, a magyar-lengyel kapcsolatokkal foglalkozó rendezvénysorozatot.
Az első találkozó témája a magyar-lengyel barátság története volt az 1920-as lengyel-bolsevik háborútól a II. világháborúig.
A kormányfőhelyettes aláhúzta: a 20. század, elsősorban annak első fele, „különös időszak” volt Lengyelország és Magyarország számára, amelyeknek „újból meg kellett szervezniük politikai, polgári és társadalmi életüket”. Felidézte: az új állami szervezeteknek szembe kellett szállniuk sok, a nagyhatalmak és a totalitárius rendszerek felől érkező fenyegetéssel. „Mindkét ország esetében a választ a szolidaritás jelentette, a segítség és a támogatás, amelyet a válsághelyzetekben egymásnak nyújtottak” – fogalmazott Glinski.
Andrzej Nowak felszólalásában kiemelte: a magyarok magatartását 1920-ban, amikor lőszerszállítmányt küldtek a szovjet hadsereggel harcoló Lengyelország megsegítésére, a becsület jellemezte, akárcsak 1939-ben, amikor Lengyelország német és szovjet megtámadása után befogadták a lengyel menekülteket.
Az aktuális politikai érdeknek ellentmondó becsületességet Nowak mindkét esetben a lengyel és a magyar mentalitásra jellemző, lovagi-nemesi hagyományokon alapuló kulturális kódra vezette vissza.
A történész emlékeztetett: Magyarország az első, valamint a második világháború után is a vesztesek, Lengyelország viszont a győztesek közé került. „Ennek ellenére a lengyeleknek a győztes oldalon ugyanolyan sors jutott, mint a magyaroknak a vesztesek között” – utalt Nowak a sztálini elnyomásra. Ily módon újra aktuálisssá vált a történelmi érték- és sorsközösség, melynek révén a lengyel-magyar tengely ma is a térségbeli együttműködés, a visegrádi csoport gerince.
