Pokolba a definíciókkal, avagy mást mondunk és mást csinálunk
...mert mi a hőn áhított faji és nemi egyenjogúság állítólagos célja? Nem éppen az, hogy az embereket ne a bőrszínük, illetve nemi identitásuk alapján ítéljük meg, és még kevésbé legyenek ezek szempontok, amikor bizonyos pozíciók betöltéséről van szó?!
Hát persze hogy igen, de mind tudjuk, igazából mégsem. A mást mondani és mást csinálni jól bevált gyakorlatának klasszikus példája ez, amikor egy szépen berendezett kirakat ízléses reklámot csinál annak az őskáosznak, amely az üzletben uralkodik. A neoliberalizmus zászlóvivői alapjaiban formálják át ízlésük szerint olyan fogalmak jelentését, mint az egyenjogúság, a rasszizmus, a szexizmus, a kirekesztés, a gyűlöletbeszéd. Így kerül a fogalmak, jelenségek és kifejezések magyarázatát pontosan és félreérthetetlenül leíró definíciók helyére a „custom-made” dogmagyűjtemény.
Az így létrejövő globalista szótárban az egyenjogúság annyit tesz, hogy bizonyos csoportok kiemelt jogokat és azoknak védelmét élvezhetik. A rasszizmus, a szexizmus és társaik sem azt jelentik, amit a mára elavult definíciók leírnak. Azok ugyanis nem a sértett etnikuma, neme, beállítottsága alapján szabnak határt a fogalmak érvényének. A modern, liberális értelmezés szerint ezeket a kifejezéseket kizárólag bizonyos embercsoportok használhatják univerzális fegyverként minden olyan esetben, amikor veszélyeztetve vagy sértve érzik jogaikat és/vagy önérzetüket.
A klasszikus definíciók deformálása azért kulcsfontosságú (akárcsak a történelemhamisítás) a globalisták (ún. demokraták) számára, mert enélkül például a fent említett, az alelnök személyét illető „javaslatok” csupán azok lennének, aminek tűnnek: kirekesztő, rasszista és szexista követelések ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásai.
A teljes cikk IDE kattinta olvasható el.