Sikertörténet a német újraegyesítés, de vannak szépséghibák

Mráz Ágoston Sámuel: az alapvető hangulat az, hogy Kelet-Németországnak hálásnak kellene lennie.

FILE PHOTO 3OCT90 - Fireworks explode over the Brandenburg Gate in Berlin as tens of thousands gather to celebrate the reunification of the two Germanys, October 3, 1990. The anniversary of the fall of the Berlin Wall occurs November 9, 1999. FAB/WS - RP1DRILJFTAC Fotó: Wolfgang Rattay

– Harminc évvel az újraegyesítés után sokan teszik fel a kérdést: az elmúlt három évtized hogyan változtatta meg Kelet-Németországot és a keletnémeteket. Elfelejtik azonban, hogy az újraegyesítés nem Kelet-Németország egyoldalú integrációja és igazodása volt Nyugat-Németországhoz, hiszen a két rész összenövésével egy új és merőben más társadalom született – írta a Die Zeit az újraegyesítés mai, 30. évfordulója kapcsán. A hetilap példaként a keleti családmodellt hozza fel, mondván: míg az NSZK-ban a gyermekeiket felnevelő nők nagy része nem igen tudott betörni a munkaerőpiacra, háziasszonyokként élték le életük nagy részét, addig az NDK-ban gyermekgondozási juttatásokat biztosítottak a dolgozó anyáknak – az 1990-es évek elején több mint 70 százalékuk volt munkavállaló a nyugati nők 50 százalékával szemben.

Elégedettebbek az életükkel a keletnémetek

A kerek évfordulók idején elkerülhetetlenek az összehasonlító elemzések a tíz nyugati és az öt keleti tartomány, illetve a valaha kettéosztott Berlin két része között. Mára a keleti részeken a bruttó hazai termék (GDP) elérte az ország átlagának 79,1 százalékát – harminc évvel ezelőtt 37 százalék volt –, a keleti átlagjövedelem pedig a nyugatinak a 88,3 százalékát. Mindeközben a tizenöt évvel ezelőtti 15 százalékról 10 százalék alá csökkent a munkanélküliségi ráta az egykori NDK területén. Mindezt sikerként értékeli a német kormány, amelynek szeptemberi jelentéséből származnak az adatok.

– Néhány dolog tovább tartott, mint terveztük, de sok területről elmondhatjuk: az újraegyesítést véghez vittük – hangoztatta Marco Wanderwitz, a keleti tartományok ügyeiért felelős kormánybiztos.

A Pew kutatóintézet tavalyi felmérése is azt érzékelteti, hogy a keletnémetek sokkal elégedettebbek életükkel, mint voltak a rendszerváltás idején: 59 százalékuk adott tíz pontot arra a kérdésre, hogy egy 1-től 10-ig terjedő skálán mennyire boldogok – ez az arány 1991-ben 15 százalék volt.

Az egységet dicsérik, a privatizációt nem

Az újraegyesítést a Bundestagban helyet foglaló politikai pártok is inkább sikerként értékelik. A kormánypárti jobboldali CDU/CSU frakcióvezetője, Ralph Brinkhaus például azt mondta az erről szóló tegnapi parlamenti vitán, hogy a történelmi eseményt elsősorban nem anyagi szempontból kell megközelíteni, hanem azt kell látni, hogy azóta létrejött egy belső egység. A kommunista keletnémet állampárt utódjának tekinthető, ellenzéki Die Linke, illetve a szintén ellenzéki, bevándorlásellenes AfD is a pozitívumokról beszélt, arról, hogy az NDK-ban élők kiszabadultak az egypártrendszer uralma alól. Ugyanakkor mindketten sérelmezték a még mindig fennálló gazdasági különbségeket, valamint azt, ahogyan a nyugati cégek privatizálták a keletieket.

– Az tény, hogy több mint kétezer milliárd eurót költött Nyugat-Németország Keletre, más számítások szerint viszont Kelet-Németország nemzeti vagyonát cserébe privatizálták a nyugatnémet cégek – mutatott rá a különböző felfogásokra Mráz Ágoston Sámuel. A Nézőpont Intézet vezetője szerint összességében el lehet mondani, hogy a német újraegyesítés sikeres, de a negyven év szocializmusa mély nyomokat hagyott, a meglévő különbségek felerősödtek.

– Az alapvető hangulat az, hogy Kelet-Németországnak hálásnak kellene lennie, ezt mi Közép-Európában jól ismerjük, mert a Nyugat mindig arra figyelmeztet bennünket: legyünk hálásak az uniós forrásokért – mondta a szakértő.

Politikailag eltávolodtak a Nyugattól

A legnagyobb különbségeket ma már talán nem is gazdasági szinten, hanem politikai értelemben lehet kimutatni. A politikai intézményekbe vetett bizalom rendre alacsonyabb a keleti tartományokban. A kormányzat friss tanulmányából kiderül az is: míg a nyugatiak 91, addig a keletiek 78 százaléka tartja a demokráciát a legmegfelelőbb politikai rendszernek. Sokkal magasabb a támogatottságuk a radikális pártoknak is Keleten, amit leginkább a tavalyi türingiai tartományi választások érzékeltetnek: a Die Linke és az AfD a szavazatok több mint 50 százalékát szerezte meg.

– Alapvetően a nyugati mentalitás elleni lázadás ez – véli Mráz Ágoston Sámuel.

Szerinte Helmut Kohl kancellár bölcsessége, történelmi szerencséje és ügyessége az, hogy az újraegyesítés létrejött, de egy hibát is elkövetett: azt mondta, hogy virágzó vidékeket ígér Kelet-Németországnak, de nem tette hozzá, hogy húsz-harminc év múlva. Az 1990-es évek elején éppen ezért pártjától, a CDU-tól elfordultak a németek. – Ehhez hozzátartozik még az a demográfiai változás is, hogy az újraegyesítés okán nagyok sok tetterős, fiatal diplomás hagyta el Kelet-Németországot. Az ott maradt emberekben egy komoly csalódásérzet van – tette hozzá a szakértő.

A Die Zeit elemzése szerint 1991-2017 között összesen 3,6 millió ember vándorolt át a nyugati tartományokba, az újraegyesítés első öt évében pedig a keletnémetek 80 százaléka vesztette el állását.