Franciaországban már régóta terítéken van az iszlamizmus, mely az államfő szerint nem egyeztethető össze a Francia Köztársaság értékeivel, mivel az ország a szekularizmust részesíti előnyben, vagyis arra törekszik, hogy szétválassza egymástól az államot és az egyházat.
A vita az október 16-án brutális kegyetlenséggel lefejezett tanár, Samuel Paty halála óta megint kiéleződött.
Emmanuel Macron nyílt harcot hirdetett az iszlamista szeparatizmus ellen, nemrégiben pedig az oktatási miniszter, Jean-Michel Blanquer arról beszélt, hogy a baloldali iszlamizmus a legrosszabbhoz vezet a francia egyetemeken.
Hozzátette, hogy ehhez nagyban hozzájárul a baloldali Jean-Luc Mélenchon által vezetett Engedetlen Franciaország (La France Insoumise) nevű párt is. A miniszter kerek perec kimondta, hogy a párt tagjai szellemi bűnrészességet vállalnak a terrorizmussal.
Az egyetemek háza táján valóban nagy a baj, erről a Valeurs actuelles nevű konzervatív hetilap számolt be egy cikkben. A lapnak két egyetemi dolgozó arról beszél, hogy az iszlamizmus minden szinten és minden területen beszivárgott az egyetemek életébe.
Az egyik interjúalany a Párizs környéki Île-de-France régióban dolgozik, a másik pedig egy vidéki egyetemen, de egybehangzóan ugyanazokról a problémákról és tapasztalatokról számoltak be.
Elmondásuk alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a tananyag tartalmát áthatja az iszlamizmus, amely a kulturális relativizmust szorgalmazza.
Különösen érintettek a társadalomtudományi szakok, úgy mint a szociológia, az etnológia, a történelem, a politikatudomány, az irodalom, a pszichológia, a filozófia, a vallástudomány és a társadalmi nemek tudománya. Bár a felsorolt tudományágak terén az egyetemek progresszívnek vallják magukat, mégsem foglalkoznak egyes vitatott témákkal, különösképp a nők és az LMBT személyek, azaz a leszbikusok, a melegek, a biszexuálisok és a transzneműek helyzetével. Példaként felhozták, hogy semmiféle észrevétel nem volt az iszlám fejkendővel, a burkával és a burkinivel kapcsolatban, senki nem kérdőjelezte meg a jelentésüket, ahogy azt sem, hogy mit jelképeznek.
Vannak ugyanakkor bizonyos témák, amelyeket tabuként kezelnek, ilyenek például a korai és kényszerházasságok, a női nemi szervek megcsonkítása, a többnejűség, a lányok kényszeretetése vagy akár a megkövezés is.
A Valeurs actuelles cikke alapján manapság az került előtérbe a felsőfokú oktatásban, hogy ne bélyegezzenek meg bizonyos országokat és bizonyos népeket. A megkövezés kapcsán elhangzott egy kirívó és megdöbbentő példa is, mely szerint az egyik egyetemi oktató feltette a kérdést, hogy milyen jogon ítélhetnék el ezt a gyakorlatot a gyarmatosító nyugati nemzetek.