„Miniszterelnök úr, hallgassa meg a katolikusokat!” – így szól egy francia republikánus szenátor és negyvenhat ellenzéki társának felhívása a francia kormányfőhöz, akik a szigorú korlátozások miatt követelik, hogy oldják fel a nemrég bevezetett, vallási szertartások megtartásának korlátozására vonatkozó intézkedéseket. Emiatt ezrek tüntetnek a templomok előtt – de a francia társadalom vitáinak középpontjában azért mégsem ez áll. A koronavírus okozta egészségügyi válság és a terrortámadások miatt kialakult biztonsági, morális kihívások közepette a francia elnöknek jutott ideje arra, hogy nagy ívű, vízióalkotó interjút adjon a Le Grand Continent folyóiratnak. A Macron-doktrína című cikkből pontosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen elképzelésekkel érkezik az államfő a majdani Covid utáni új korszak liberális boszorkánykonyhájába.
Mozambikban egy futballpályán nemrég ötven helyi civilt fejezett le egy Iszlám Államhoz köthető terrorszervezet – a francia elnök szerint ebből is látszik, hogy az iszlamista terrorizmus áldozatai nyolcvan százalékban a muzulmán világból származnak. Pedig ezt az arányt aligha vonatkoztathatjuk a francia területen elkövetett terrorcselekményekre, hiszen 2014 és 2019 között 253 ember vesztette életét összesen tizennyolc iszlamista attakban, idén pedig már nyolc terrortámadást hajtottak végre, és egyik sem közvetlenül muzulmánok ellen irányult, hanem éppen Franciaország volt a célpont. Arról, hogy mit is jelképez ma a francia nemzet, megoszlanak a vélemények.
Emmanuel Macron a támadások ellenére sem hajlandó vitatkozni a szólásszabadság határvonalairól, pedig sokak számára sokkolóan megengedő a szabályozás. A nemzetközi közvéleményt is kritizálta, amiért a korábbiakhoz képest („amikor az egész világ felvonult Párizsban”) nem kellő vehemenciával ítélte el a szólás- és véleményszabadságról tanító (mondandóját Mohamed karikatúrával illusztráló) francia pedagógus lefejezését. Mintha a laicitáshoz való ragaszkodása mellett nem venne tudomást arról, hogy a radikális iszlamista terroristák azért is támadják Franciaországot, mert a kereszténység egyik európai jelképe – legalábbis az ő szemükben.