A karhatalom 1970. december 17-i, a gdyniai hajógyár munkába érkező dolgozóira vezényelt sortüze eloszlatta a kommunista rendszer iránt táplált illúziókat – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök csütörtökön, az ötven évvel ezelőtti tengermelléki sortüzek áldozatairól megemlékező beszédében.
Az államfő aznap reggel a balti-tengerparti Gdanskban és Gdyniában rótta le tiszteletét a hajógyári sztrájkok brutális leverésének áldozatai előtt.
A gdyniai hajógyár közelében álló emlékműnél mondott beszédében Duda az 1945 utáni kommunista rezsim egyik legjellemzőbb eseményének nevezte, hogy azon a helyen 1970-ben a dolgozni érkező munkásokra tankok, fegyveres karhatalmisták vártak.
Felidézte, hogy az alapvető fogyasztási cikkek december 12-én bejelentett drasztikus áremelése a tengermelléken és országszerte több városban sztrájkokat, tüntetéseket váltott ki, amelyek a kommunista hatalom brutális megtorlásába torkolltak.
Stanislaw Kociolek miniszterelnök-helyettes december 16-án este beszédet mondott, amelyben felszólította a hajógyári munkásokat, hogy szüntessék be a sztrájkot és másnap vegyék fel a munkát.
A gdyniai hajógyár dolgozói hallgattak rá, azonban december 17-én reggel a hajógyári megállóban a vonatról leszállva az üzemet körülvevő katonai és rendőrkordonba ütköztek. Miközben a többezres tömeg egyre inkább összetorlódott, a fegyveresek tüzet nyitottak rájuk, a menekülni próbáló embereket letartóztatták, összeverték. A gdyniai sortűznek 18 halálos áldozata lett, többségükben 21 évnél fiatalabb emberek.
Köztük volt a 18 éves Zbigniew Godlewski hajógyári munkás is, az Andrzej Wajda A vasember és Antoni Krauze Fekete csütörtök című filmjéből is ismert jelenet tragikus hőse. Miután halálos lövéseket kapott, holttestét barátai egy ajtóra fektetve, vérfoltos nemzeti zászlóval kezükben hordozták a belváros felé menetelve. Godlewski a róla írott híres énekes ballada révén, Janek Wisniewski néven maradt meg a lengyel történelmi emlékezetben.
A december 17-i gdyniai események azért jelentettek fordulópontot, mert a munkások nem tüntetni érkeztek, hanem egyszerűen azért, hogy elvégezzék mindennapi munkájukat, megkeressék a kenyeret családjuk számára, és ezért életükkel fizettek – mondta Andrzej Duda. Hozzátette: ezzel véget értek a kommunista hatalom mibenléte iránt táplált illúziók, maguk a kommunisták sértették meg az általuk hangoztatott értékeket, ásták alá azt a próbálkozást, hogy „a magát népinek nevező hatalom és a nép között egyfajta megértés légköre jöjjön létre”.
