Nagy számban fordulnak el az irániak a síita államvallástól

Kiábrándult irániak tömegei térnek át más vallásra a síita hitről, vállalva az esetenként súlyos szankciókat is.

Teherán, 2016. január 4. Nimr al-Nimr síita fõpapot ábrázoló transzparenst tart egy iráni nõ Ali Hamenei ajatollahnak, Irán legfõbb vallási és politikai vezetõjének hatalmas portréja elõtt egy Szaud-Arábia-ellenes teheráni tüntetésen 2016. január 4-én. Két nappal korábban a szaúdi királyságban bejelentették, hogy a vallási vezetõt negyvenhat terrorizmussal vádolt emberrel együtt kivégezték. Szaúd-Arábia december 3-án megszakította diplomáciai kapcsolatait Iránnal, miután tüntetõk megtámadták a szunnita királyság teheráni nagykövetségét. (MTI/EPA/Abedin Taherkenareh)

Egyre több iráni ábrándul ki a hivatalos államvallásból, vagyis az iszlám síita ágából, az új felekezetet keresők közül pedig számosan térnek át a kereszténységre is – számolt be róla a brit The Economist. A lap szerint a teokrácia, a vallási szigor, valamint a síita felsőbbrendűség dogmái sok iránit elidegenítenek, és folyamatosan nő a szakadék az ajatollahok és a nép között, amelynek egy jelentős része kétségbeesetten keresi a síita vallás alternatíváit.

A legtöbben a kereszténységre, a zoroasztrizmusra (Irán legrégebbi vallására), valamint a bahá’í hitre térnek át,

de emellett sokan választják az iszlám más ágait is. Yaser Mirdamadi, emigrációban élő síita pap szerint komoly lojalitásbeli krízis van kialakulóban, amit az okoz, hogy az irániak nem kapnak lelki kiteljesedést a hivatalos államvallástól.

Tömegesen fordulnak el a síita vallástól az irániak, miközben egyre nő a szakadék az ajatollahok és a nép között

A kereszténységben sokan azt találják vonzónak, hogy nők is részt vehetnek a vallási szertartásokon, ám a nem spirituális előnyök miatt is sokan térnek át a krisztusi hitre, hiszen üldözött keresztényként az USA-ban könnyebben juthatnak menekültstátushoz.

A lap szerint jelentős feszültséget okoz Iránban az is, hogy a szunnita vallású kisebbségnek is rohamtempóban nő a száma, nem kis részben az ebben a csoportban jellemző magasabb születésszám miatt. Ebből adódóan

várhatóan erősödni fognak a már most is gyakran véres konfliktusban megnyilvánuló ellentétek a két muszlim vallás között, amit az is előrevetít, hogy Teheránban, Irán fővárosában már lerombolták az összes szunnita mecsetet.

A perzsa ország jelenlegi vezetése nem néz szembe az egyre mélyülő problémával, hiszen például a kozmetikázott hivatalos statisztikákban nem jelennek meg az említett tendenciák. Például a hivatalos adatok szerint Irán 82 millió lakosának 99,5 százaléka muzulmán. A The Economist szerint azonban ezek a számok meglehetősen pontatlanok, amit az is bizonyít, hogy egy ötvenezer fő – kilencven százalékban Iránban élő személy – megkérdezésével végzett

felmérés válaszadóinak a fele mondta azt, hogy már elhagyta a síita vallást, vagy másik hitre tért át. A hivatalos államvallás követőjének mindössze a megkérdezettek harmada vallotta magát a Gamaan nevű holland közvélemény-kutató felmérésében.

Mivel az iráni teokráciában szigorúan szankcionálják, ha valaki elfordul az ajatollahok hitétől, ezért sokan titokban gyakorolják az új vallásukat. A keresztények hasonló üldöztetést szenvednek el, mint annak idején az ősegyház első hívei. A lap által Mansour atyaként említett pap például arról számolt be, hogy

a szentbeszédekben is kódolt kifejezéseket kényszerül használni, így Jézusra is csak a Jamsheed névvel utal a szertartásokon, ahol a dicshimnuszokat is csak némán tátogják a megtorlástól való félelem miatt.

Jézus lefülelt követői meglehetősen súlyos büntetésekre számíthatnak. A térítésért börtön jár, így

többtucatnyi misszionárius van jelenleg is rácsok mögött.

A hívők ennek ellenére is vállalják a kockázatot, állítólag több száz gyülekezet működik a „föld alatt”, az ottani evangélikus egyházvezetők szerint Iránban gyorsabban terjed a kereszténység, mint a világ bármely más táján.

Érdekesség, hogy a cikk szerint Iránban található az iszlám világ legnagyobb zsidó közössége is. Azonban

az iszlámon kívüli nagy monoteista vallások képviselői – tehát a keresztények, a zsidók és a zoroasztriánusok – számarányuknál jóval kevésbé részesülnek a hatalomból, hiszen mindösszesen csak öt mandátumot kaphatnak a 290 fős parlamentben.