A szélsőséges nacionalista elveiről ismert, emberrablásért és kínzásért hétévi börtönre ítélt Szerhij Szternenko civil aktivista, donbászi veterán katona szabadon bocsátásáért tüntettek a hétvégén Kijevben. A demonstrálók Volodimir Zelenszkij elnöki hivatala elé vonultak, ahol pirotechnikai eszközökkel dobálták meg az épületet védő rendőröket, megrongálták a hivatal bejáratát, ablakokat törtek be, petárdákat dobáltak, a falakra az államfőt és a belügyminisztert becsmérlő szavakat festettek. Követelték Arszen Avakov belügyminiszter és Irina Venediktova főügyész menesztését.

Fotó: AFP/Genya Savilov
Ezek a csupasz tények. Ám sokkal érdekesebb, ami a történések mögött húzódhat meg. Felmerül a kérdés: ki kinek és mit akart üzenni a brutális randalírozással? Mert – ismerve az ukrajnai valóságot – az nehezen feltételezhető, hogy spontán megmozdulásról volt szó. Vannak, akik szerint Volodimir Zelenszkij államfő és Arszen Avakov belügyminiszter politikai ellenlábasai állnak az akció mögött. Egyes elemzők Petro Porosenkót vizionálják az üzenő szerepkörébe. Tudva azt, hogy az Európai Szolidaritás pártelnöke jó viszonyt ápol a mélynemzeti mozgalmakkal, a feltételezés nem is annyira légből kapott. De az oroszbarát ellenzéknek is érdeke fűződhet hozzá, hogy ráijesszenek az elnökre, hiszen az elmúlt hetekben Zelenszkijék valósággal elszívták a levegőt Viktor Medvedcsuk pártja körül. – Akárhogy is történt, az üzenetet illik komolyan venni. Figyelmeztethetett a performansz arra is, hogy Zelenszkij és környezete rosszul teszi, amikor a nemzetbiztonsági és védelmi tanácsot használja fel a politikai riválisaival való leszámolásra – értékelte az eseményeket kommentálva Andrij Holovacsev elemző.
De miért viszik a klánok az utcára a politikát? – Például azért, mert Ukrajnában deficites a jogállamiság.
A politika nem a törvény, a jog, az alkotmány szellemében működik, inkább az erőszak nyelvén.
A rendvédelmi és ellenőrző hatóságokat – mint például a belügyminisztériumot, a titkosszolgálatokat, az igazságszolgáltatást, az adóhatóságot, a vámhivatalt vagy éppen a nemzetbiztonsági tanácsot – nemritkán üzleti-politikai érdekek megjelenítésére, a konkurensek elszámoltatására és megfélemlítésére használják – érvelt a politológus. Úgy vélte, az is egyértelmű, hogy a mindenkori szenvedő alanyok, azaz az ellenzék is keresi azokat a módszereket, amelyekkel fel tudja venni a kesztyűt. – Ezért van szüksége lojális sajtóra vagy radikálisabb esetben bértüntetőkre, merthogy nehezen vitatható, hogy Ukrajnában külön bűnözői réteg szakosodott erre az igencsak felkapott műfajra – mutatott rá.
– A politikacsinálás ebben az országban nagyban eltér a nyugati mintáktól. Ahhoz, hogy jogállamiságról, demokratikus jogrendről beszéljünk, néhány alapvető dolognak gyökerestől meg kellene változnia