Belfast hamarabb szakíthat Londonnal, mint gondoltuk

Politikai, társadalmi és gazdasági okai is lehetnek az elmúlt napok zavargásainak.

Belfast, 2021. április 8. Katolikus nacionalista és protestáns lojalista rendzavarók összecsapnak Belfast nyugati részén 2021. április 7-én. A rendõrségnek le kellett zárnia a protestánsok lakta területre vezetõ utakat, miután a két negyed lakosai összecsaptak. MTI/AP/Peter Morrison Fotó: Peter Morrison

Az Írország és Észak-Írország közötti határellenőrzés ellen tiltakozó plakát az észak-írországi Forkhill közelében 2019 október 15-én
Fotó: MTI/EPA/Javier Etxezarreta

– A (britpárti) lojalisták közül sokan úgy érzik, hogy Észak-Írország de facto kevésbé szerves része az Egyesült Királyságnak, mint korábban – mondta a Sky News hírtelevíziónak Henry Patterson északír politikai elemző. A Lojalista Közösségek Tanácsa nevű szervezet a zavargásokat követő, múlt heti közleményében le is szögezte: új határmegállapodásra van szükség Írországgal. A brexitmegállapodást nem csupán jelképes arculcsapásként élték meg a protestáns vezetők, de az egyezmény a gyakorlatban is éreztette hatását: ennek az évnek az első heteiben zavar keletkezett a kereskedelemben, az Angliából, Walesből és Skóciából érkező áruk késlekedve érkeztek, a polcok üresen álltak az északír üzletekben.

A brexitet ellenző felirat egy közlekedési táblán az észak-írországi Londonderryben 2019. február 28-án
Fotó: MTI/EPA/Neil Hall

Az AP hírügynökség elemzésében hangsúlyozza, hogy a múlt heti zavargásokban részt vett tinédzserek már bőven az északír konfliktus után születtek, de azokban a negyedekben élnek, ahol magasabb a szegények és a munkanélküliek aránya, s úgynevezett békefalak választják el egymástól a katolikus és a protestáns közösségeket. – A folyamatos nélkülözéssel szembesülve úgy érezhették, nincs vesztenivalójuk – mutat rá a zavargások egyik lehetséges okára Katy Hayward belfasti politológus. A koronavírus-járvány pedig csak súlyosbította a gazdasági gondokat.

Javítják az összecsapás során megsérült kaput Belfast nyugati részén 2021. április 9-én
Fotó: MTI/EPA/Mark Marlow

A politikusok is tesznek azért, hogy tőkét kovácsoljanak a feszültségből. A hatalommegosztáson alapuló kormányzás 2017 és 2020 között csődöt mondott, a parlament működését is felfüggesztették, miután különböző politikai, gazdasági és kulturális ügyek – például az ír nyelv státusza körüli vita – miatt nem voltak hajlandók egymással együttműködni az unionista és republikánus erők.

– A hagyományos beidegződések megmaradtak, a hagyományos identitáspolitikai elemek erősen jelen vannak ezekben a pártokban, amelyek még mindig az unionista–republikánus ellentétből próbálnak politikai tőkét kovácsolni

– mondta lapunknak Szabó Barnabás, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője. – Nagyszerűen tudnának profitálni a kialakult gazdasági helyzetből, hiszen az Egyesült Királyság részeként fél lábbal az Európai Unióban maradtak, de még mindig túl erősek a politikai reflexek – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy jövő tavasszal választások lesznek, a pártok pedig már a szavazatszerzésre is gondolnak.

Theresa May előző brit miniszterelnök és Arlene Foster északír kormányfő, a DUP vezetője a Downing Street 10. előtt
Fotó: Reuters

Márpedig a közvélemény-kutatások nem jó hírrel kecsegtetnek a brexitmegállapodás ellen hangosan felszólaló Demokratikus Unionista Pártnak (DUP). A legerősebb protestáns párt ugyanis elveszítheti a 2003-as választások óta betöltött vezető szerepét, a helyét pedig nem egy másik unionista alakulat, hanem az ősi rivális, a katolikus Sinn Féin veheti át. A Belfast Telegraph napilap megbízásából készült januári felmérés szerint

a Sinn Féin a szavazatok 24 százalékát szerezheti meg, a DUP pedig 19 százalékot,

vagyis a katolikusok adnák a kormány első miniszterét (kormányfőjét), a protestánsok annak helyettesét. Bár a protestáns pártok összesen továbbra is több szavazatot szerezhetnek a katolikusoknál, a demográfiai trendek arra mutatnak rá, hogy egyre magasabb a magukat katolikusnak, illetve ír egységpártinak vallók aránya.

II. Erzsébet királynő unokája, Harry herceg beszélget fiatalokkal Belfastban
Fotó: Reuters

A 2011-es népszámlálás idején 48 százalék volt a protestánsok és 45 a katolikusok aránya az akkor 1,8 millió lakosú Észak-Írországban, tíz évvel korábban 53 és 44 százalék. A protestáns pártok attól tartanak, hogy a nem túl távoli jövőben

megnőhet azoknak az aránya, akik egy esetleges népszavazás esetén inkább az Írországgal való egyesülést, mintsem az Egyesült Királyságban való maradást szorgalmazzák.

A nagypénteki megállapodás úgy rendelkezik, hogy London kiírhat egy referendumot Észak-Írországban az Ír-sziget egyesülésének a kérdéséről, amennyiben Belfastban erre megvan az akarat. A The Sunday Times vasárnapi brit lap megbízásából készült januári felmérés szerint 47:42 arányban az unionisták, vagyis a britpártiak vannak többségben, de az idei népszámlálás olyan számokat produkálhat – jövő ősszel hozzák nyilvánosságra az adatokat –, amelyek a katolikusok többségét mutatja ki. – A 2021-es népszámlálásnak megvan a potenciálja, hogy népszavazást idézzen elő, vagyis politikai szempontból fontos szerepe van – közölte tanulmányában Laurence Cooley, a birminghami egyetem politológusa.