– Ahogy Litvánia az elmúlt hetekben, úgy Magyarország 2015-ben szembesült egy rendkívüli migránsáradattal, amelynek következtében a fizikai határzár mellett döntött – ahogy teszi azt most Vilnius is. Budapesti tárgyalása során sikerült-e hazánknak átadnia a tapasztalatait, amelyek segíthetik Litvániát a migrációs válság megállításában?
– Mivel a súlyosbodó helyzet miatt mi is egy fizikai határzár létesítése mellett döntöttünk, ellátogattunk a magyar–szerb határszakaszon felállított kerítéshez, és megnéztünk, hogyan oldották meg technikailag az építését, illetve milyen mérnöki megoldásokat alkalmaztak ehhez az úgynevezett ideiglenes határzárhoz. Ez a látogatás, csakúgy, mint a belügyminisztérium belbiztonsági államtitkárával, Papp Károllyal folytatott megbeszélésünk nagyon sikeresnek és eredményesnek mondható. Szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos a számunkra, hogy Magyarország megosztotta velünk a tapasztalatait. Ezért a jövőben is folytatni fogjuk az együttműködésünket a magyar féllel, és összehangoljuk erőfeszítéseinket az európai uniós intézmények hatáskörét érintő ügyekben is. Belarusz fenyegetései ugyanis nemcsak Litvániát, hanem az egész Európai Uniót érintik – Minszk már nemcsak hozzánk, hanem Lengyelországba és Lettországba is közel-keleti bevándorlókat küld.
– Hogyan viszonyul ahhoz az Európai Unió, hogy kerítés építésébe kezdenek? Nyújt-e bármiféle segítséget Vilniusnak?
– Az eddigi tárgyalásaink alapján az EU nem ellenzi a szándékunkat, hogy fizikai határzárat létesítsünk. A válság kezdete óta szorosan együttműködünk az uniós hatóságokkal, mivel a helyzet azután súlyosbodott, hogy az EU szankciókkal sújtotta Belaruszt. Mivel tehát a blokk is szereplője ennek a krízisnek, szolidaritást várunk a sürgősségi segítségnyújtás és a határvédelem finanszírozásához. Brüsszel eddig ugyan nem tett ígéretet arra, hogy finanszírozza a kerítés építését, de felajánlotta, hogy egyéb technikai eszközök, például kamerák vagy fűtőberendezések beszerzésében segít minket. Mi még azonban vizsgáljuk, hogyan tudnánk további támogatást nyerni az EU-tól a menekültügyi központok kialakítására és magára a kerítés építésére. Tudom, hogy a 2015-ös válság idején Magyarország és az EU párbeszéde a kerítés építéséről nem volt túl sikeres, de talán most más lesz a helyzet, hiszen már jóval több tagállamot érint az illegális bevándorlás. A másik két balti állammal, Lettországgal és Észtországgal már meg is egyeztünk abban, hogy összehangoljuk a vészhelyzeti és a határvédelmi intézkedéseinket, illetve a menekültügyi eljárásokra vonatkozó jogszabályainkat. Ez a magyarországi látogatás pedig abban segít nekünk, hogy még több olyan tagállamot mozgósítsunk, amelyekkel egy álláspontot képviselünk, és együtt meggyőzzük az Európai Uniót, hogy változtatni kell a külső határvédelmi politikán, új megoldásokat kell keresni az illegális bevándorlás kezelésére.
– Vilniusnak és Brüsszelnek is az a meggyőződése, hogy Belarusz szándékosan engedi át a migránsokat az EU felé, válaszul a nyugati büntetőintézkedésekre. Miért Litvánia vált a migrációs nyomás elsődleges célpontjává?
– Ennek politikai és gyakorlati okai is vannak. Egy évvel ezelőtt az EU több tagországa – minket is beleértve – egyetértett abban, hogy választási csalás történt Belaruszban, és Aljakszandr Lukasenka már nem jogosult az elnöki pozícióra. Azóta mintegy négyezer belarusz ellenzéki aktivistának nyújtottunk menedéket és menekültügyi státust, amivel kivívtuk Minszk és Lukasenka haragját. Litvánia tehát túl aktívan vett részt abban, hogy támogassa és bátorítsa a belarusz ellenzéket, köztük az ellenzéki vezetőt, Szvetlana Cihanouszkaját, aki jelenleg Vilniusban tevékenykedik. Belarusz továbbá azért is Litvániát választotta az elsődleges célpontjává, mert sokkal kisebb, mint mondjuk Lengyelország, vagyis a migrációs hullám a társadalmunkat fenyegeti. Az elmúlt egy hónapban több mint négyezer illegális bevándorló érkezett Litvániába, és ennyi embernek elég nehéz menedéket adnunk – persze tudom, hogy Magyarország ennek a számnak több százszorosával szembesült 2015-ben. Mindezen felül a minszki repülőtérről két óra az út a litván határra, míg a lengyel és a lett határ ennél messzebb helyezkednek el a belarusz fővárostól, ahonnan utaztatják a migránsokat.
– Ezeknek az illegális bevándorlóknak a nagy része iraki. Hogyan jutnak el a Közel-Keletről Litvániába?
– Minszk turisztikai csomagokat kínál: külön járatokat indít Irakból, lefoglal egy szállodai éjszakát a bevándorlóknak, és még a transzfert is biztosítja a litván határra – sosem történt még ezelőtt hasonló. A bagdadi utazási irodák és az embercsempészettel foglalkozó bűnszervezetek pedig a segítségükért cserébe részesedést kapnak Minszktől.
– A határ menti kerítés megépítésén túl milyen egyéb intézkedéseket hozott a litván kormány annak érdekében, hogy megakadályozza az illegális bevándorlást?
– Ahhoz hasonlóan, ahogyan 2015-ben Magyarország is eljárt, mi is jogszabályt módosítottunk, innentől kezdve illegálisnak minősül a zöldhatár átlépése. A bevándorlóknak tehát tilos belépniük az ország területére a zöldhatáron keresztül, az egyetlen legális útja annak, ha valaki szeretne bejutni Litvániába, ha egy határátkelőn keresztül teszi ezt. A jogszabály-módosításban Lettország és Lengyelország is követte már a példánkat.
– Az intézkedéseknek köszönhetőn javult valamelyest a helyzet?
– Az elmúlt egy hétben nem érkeztek menekültek a határunkhoz. Ez annak a fontos lépésnek is tulajdonítható, hogy az EU segítségével sikerült meggyőznünk Irakot arról, hogy függessze fel a Minszkbe tartó különjáratokat tíz napra.
– Még így is temérdek menedékkérő várakozik Litvánia határánál. Ahogyan Ön is említette, ebben az évben eddig több mint négyezer illegális bevándorló érkezett a litván–belarusz határhoz, vagyis ötvenszer annyi, mint a 2020-as év egészében. Hogyan viszonyul a litván társadalom ehhez a szokatlan helyzethez?
– A litván társadalom nincs felkészülve ennyi bevándorlóra, és a helyi önkormányzatok is szigorúan ellenzik az újabb táborok kialakítását – több tüntetésre is sor került. Eddig még sikerült kezelnünk a helyzetet, de elképzelni sem tudom, mi történne, ha a bevándorlók száma meghaladná a tízezret például. Ráadásul nemcsak a bevándorlás jelent veszélyt, hanem Belarusz hibrid hadviselése is. Minszk ugyanis tudja, hogyan kell megingatni és radikalizálni egy társadalmat. A helyzet tehát eléggé veszélyes, de eddig még sikerült stabilizálnunk. Nem szabad elfelejteni viszont azt sem, hogy nemcsak az Európai Unió, hanem a NATO szélén is állunk, így a két katonai tömb konfrontálódása még nagyobb veszélyt jelenthet a számunkra.
– Félnek attól, hogy eszkalálódik a helyzet?
– Igen, aggódunk amiatt, hogy bármilyen apró provokáció is kirobbanthat egy óriási válságot. Azok az állampolgárok, akik a Belarusszal szomszédos területeken élnek, nagyon aggódnak, és számítanak rá, hogy a litván kormány és a hatóságok megvédik őket.
Magyar segítség a védekezéshez. Papp Károly, a Belügyminisztérium belbiztonsági államtitkára Arnoldas Abramavičius litván belügyminiszter-helyettes látogatásakor bejelentette, hogy a litván segítségkérést megvizsgálva a magyar kormány tizenöt kilométer hosszúságú határkerítés építéséhez szükséges alapanyagot adományoz Litvániának határai védelmének megerősítéséhez. Litvániának 1070 kilométer hosszú schengeni határa van, amely egyúttal az Európai Unió külső határa, a leghosszabb a Belarusszal közös, 679 kilométeres határszakasz. A Belügyminisztérium beszámolója szerint a litván delegáció a magyarországi tartózkodása során részletes tájékoztatást kapott a magyar határőrizeti erőfeszítésekről és a menekültügyi eljárásról.
