Gyermekvédelmi törvény: Magyarország Európa fáklyája

Ismeretlen személyek és társulatok engedély nélkül léptek be az iskolákba, és szexuális felvilágosítást tartottak, a nemváltoztatás lehetőségeit illusztrálták, a homoszexualitást népszerűsítették az iskolákban – Giusy D’Amico (kis képünkön) szerint ezek a kéretlen iskolai látogatások, illetve az olasz állam tétlensége motiválta őt abban, hogy létrehozza az El a kezekkel a családtól! nevű civil szervezetet, amely 2018-ban nagy győzelmet aratott az LMBTQ-ideológiák terjesztése ellen. Giusy D’Amico a Magyar Nemzetnek elmondta: a gyermekvédelmi törvénnyel és az erről szóló népszavazással Magyarország Európa fáklyájává vált, hiszen bebizonyította, hogy a családok és a fiatal generációk megmentése politikai akarat kérdése.

ITALY-EUROPE-US-POLITICS-FAMILY-CONFERENCE-WCF-MARCH Fotó: FILIPPO MONTEFORTE

Giusy D’Amico

 
– Mi történt ezt követően? 
– Egyetlen pillanatra sem álltunk meg az elmúlt kilenc évben. Az iskolákban elkövetett visszaélések tömegesen fordultak elő, nem győztük kivédeni a gyermekeket érő támadások tömkele­gét. Szisztematikusan összegyűjtöttük a családok tiltakozásait: a gyermekek elbeszéléseiből ébredtek rá arra, mi folyik az osztálytermekben. Ismeretlen személyek és társaságok engedély nélkül léptek be az iskolákba és szexuális felvilágosítást tartottak, a nemváltoztatás lehetőségeit illusztrálták, a homoszexualitást népszerűsítették az iskolákban, nyomatékosítva, hogy nem léteznek nemi különbségek, az lehetsz, aki akarsz, nem léteznek biológiai korlátok. A propaganda már az alsó tagozatokban, az óvodákban, bölcsődékben elkezdődött. Mi a családok elkeseredett jajkiáltásainak a szóvivőjévé váltunk, támogatva őket, hogy visszaszerezhessék a neveléshez való szabadságukat.
 

– Mit sikerült elérniük?
– 2018-ban óriási győzelmet arattunk, hiszen az oktatási minisztérium elfogadta azon javaslatunkat, hogy az iskolák kötelesek értesíteni a családokat minden olyan tanterven kívüli programról, amely az intézet falain belül történik. Amennyiben a szülők nem járulnak hozzá, dönthetnek úgy, hogy gyermekeik távol maradnak a szóban forgó foglalkozástól, és közben egy másik iskolai tevékenységen vesznek részt. Többéves harc után értük el a családokkal közösen, hogy a szülők véleményt nyilváníthassanak, vagy egyáltalán beleszólhassanak gyermekeik iskolai nevelésébe. Ez rendkívüli erőfeszítéseket, konferenciák szervezését, újságcikkek, nyilatkozatok közzétételét igényelte. Ezért az eredményért több nyugat-euró­pai ország is irigykedve tekint ránk, hiszen Spanyolországban, Angliában, Franciaországban, Németországban a szülők keze már meg van kötve. Elképzelhetetlen, hogy ellenvetésüket fejezzék ki a genderideológia iskolai oktatásával kapcsolatban, vagy felmentést kérjenek a gyermekeiknek. Ha ezt teszik, akkor azonnal a homofób stigmát ragasztják rájuk és megrovásban részesülnek. Olaszországnak idáig sikerült feltartóztatnia a genderideológia egyeduralmát, bár a nyomás itt is óriási, hiába védi az olasz alkotmány a szabad neveléshez való jogot. Ez a szabadságjog a Zan-féle törvény célpontjává vált.
 
– Mit gondol a kiskorúak védelmében hozott magyar törvényről? 
– Azt hiszem, hogy ebben a történelmi pillanatban Magyarország Euró­pa fáklyájává vált. A törvény a civilizációról tett tanúbizonyságot és arról, hogy egy demokratikus államnak a kiszolgáltatottak védelmét kell képviselnie, a fejlődésben lévő kiskorú gyermekekét, akik a demagógia első számú célpontjává váltak. Magyarország fáklya Európa számára, amely bizonyítja, hogy a családok és a fiatal generációk megmentése politikai akarat kérdése. Bátran állást mer foglalni és kijelenteni, hogy a nevelés a családok kizárólagos joga. Abban reménykedünk, hogy a többi európai ország is követi a példáját. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a törvénynek semmi köze a másság elfogadásához. Mi, olasz pedagógusok rendkívüli figyelmet fordítunk arra, hogy nyitottak legyünk a különbözőségekre, a vallási, etnikai vagy bármifajta másság elfogadására. Minden gyermeket úgy és annak fogadunk el, aki. A magyarok sem bizonyos kategóriákat vagy közösségeket utasítanak el, hanem azt az ideológiai nyomást, amely behatol a családok intim szférájába és antropológiai elhajlások irányába vezeti a fiatalokat. Az olasz családok aggodalommal szemlélik mindazt, ami Olaszországban történik, és óriási elismeréssel azt, ami Magyarországon. Őszintén szólva irigylik a magyar családokat, amiért támogatásban és védelemben részesülnek, és szavazással juttathatják kifejezésre azt, hogy hogyan szeretnének élni a hazájukban. Csak abban reménykedhetünk, hogy Európa felismeri Magyarország úttörő szerepét, és – mint fáklyát – követni fogja. 

Borítókép: Családvédő felvonulás Veronában 2019-ben. Fotó: Filippo Monteforte