– A CDU/CSU egyes illetékesei súlyos vereségről beszéltek a Bundestag-választások után. Volt, aki földrengést említett. Ön is csalódott volt?
– Nem voltam csalódott, mert egyáltalán nem vártam mást, mint ami beigazolódott.
– Ki a felelős az eredményért? A közös kancellárjelölt, Armin Laschet? Vagy Angela Merkel kancellár?
– Nincs egyedüli felelős.
De szerepet játszott benne, amit Merkel az elmúlt tizenhat évben a CDU-val művelt. A párt balra fordult, ami rövid és középtávon talán okos ötletnek tűnhetett és hozott is sikereket, ám hosszú távon már nem.
Ez eredményezte azt, hogy a CDU ma ott tart, ahol, és néppártként már fel sem ismerhető. Egy másik aspektusa a dolognak, hogy a párttagok nem kaptak olyan beleszólást a folyamatokba, hogy ezt leállíthatták volna. Merkel mindig azt tartotta szem előtt, hogy a CDU legyen erősebb a szociáldemokratáknál, és ennél fogva alkalmasabb a vezető szerepre. Ehhez jött Armin Laschet pártelnökké választása, ami nem felelt meg a párttagok szándékának. A többség Laschet ellenfelét, Friedrich Merzet pártolta, és ha az ő akaratuk érvényesült volna, nem pedig a pártvezetésé, akkor ő lenne a pártelnök. Hozzá kell tenni, Markus Söder bajor vezető sem akarta Merzet, ugyanis Merz – hozzá hasonlóan – kellemetlenül vezető személyiség.
– Jobban alakult volna a vasárnapi eredmény, ha Söder lett volna a közös kancellárjelölt?
– Nem tudjuk megmondani, hogy alakultak volna a dolgok Söderrel. Vajon ugyanúgy támadta volna őt is a média? Találtak volna talán valamit ugyanúgy a múltjában, ahogy Laschetében. Lehet, Söder nem követte volna el azokat a hibákat, mint Laschet, de vétett volna másokat. Nem lehet egy ilyen kampányt hibátlanul végigcsinálni. Állást kell foglalni, láthatónak kell lenni, és aki így tesz, annak hibák is becsúsznak. Lehet, hogy Söderrel valóban jobb lett volna az eredmény, de nem tisztességes ezt most Laschet orra alá dörgölni.
– A pártszövetség konzervatív platformja, az Értékek Uniója Laschetet és Södert is lemondásra szólította fel. Egyetért velük?
– Laschet a CDU legrosszabb választási eredményét érte el, és ezért valóban vállalnia kell valakinek a felelősséget. A kérdés most az, hogy okos dolog lenne-e pártelnökként éppen akkor lecserélni, amikor a pártok egyeztetnek.
De ha a végén biztossá válik, hogy nem ő lesz a kancellár, akkor személyi következményeket kellene levonni, és fel kellene adnia a pártelnökséget. Söder kényelmesebb helyzetben van. Ő a CSU 1949 óta legrosszabb választási eredményét érte el, de ezt szépíti, hogy a párt 45-öt megnyert a 46 bajor választókörzetből, ahogyan a CDU még rosszabb szereplése is. Ha nem ez lenne a helyzet, a CSU-n belül is felmerülne a személyi kérdés. Söder amúgy gondoskodott róla az elmúlt években, hogy senki ne legyen, aki megfelelő erővel tudna az ellenében fellépni.
– Várhatóan Olaf Scholz lesz a kancellár. Jobb is, ha a CDU/CSU ellenzékben marad, vagy inkább a kormányzati részvételt kellene újra megcéloznia?
– Ha megint koalícióban vennénk részt, az megnehezítené a dolgunkat a következő tartományi választásokon Bajorországban és Szászországban. Nehéz ugyanis olyan kormány ellen kampányolni, amelyben részt veszünk. Nehéz megmondani, mi történik a CDU-val ellenzékben, az is meglehet, hogy néppártként ez a végét jelenti majd. Mindenesetre vigyáznia kell, hogy ne manőverezze magát egy önromboló folyamatba. Szászországban katasztrofális a helyzetük. Ellenzékben is nagy a kockázat, de esélyt is ad a megújulásra.
– Van esély erre?
– Kissé elveszítettük az iránytűnket, hol is vannak az értékek. Nem elég felírni egy papírra, hogy konzervatívok vagyunk. Az nem lehetséges a középrétegeket védelmező gazdaságpolitika nélkül. A CSU először túl sokáig figyelmen kívül hagyta, hogy súlyos szakemberhiánnyal küszködünk Németországban. Majd pedig ezt tömeges bevándorlással akarta megoldani, de ez így nem működik. A gazdasági menekültek csak ritkán azok a szakemberek, akikre szükségünk van. Vagy vegyük a családpolitikát. Magyarországon mély benyomást tesz rám, milyen ösztönzőkkel segíti a kormány a családokat. A kérdés az, bevándorlással vagy okos családpolitikával akarjuk-e megoldani Európa demográfiai problémáit. Nem arról van szó, hogy gyerekszülésre kell ítélni a nőket, mint a náci időkben. Hanem arról, hogy a gyermekvállalást is vonzóvá kell tenni a számukra amellett, hogy a munkájukban is sikeresek lehessenek. Ezt Magyarország sokkal jobban teszi, mint Németország.
Borítókép: Holm Putzke, Passaui Egyetemen oktató jogtudós
Fotó: Teknős Miklós
