Abban szinte minden elemző egyetért, hogy az okozná a jövő áprilisi francia elnökválasztás legnagyobb meglepetését, ha nem Emmanuel Macron futna be első helyen az első fordulóban. Korántsem mindegy ugyanakkor, hogy ki végez a második helyen, azaz ki lesz az, aki a második fordulóban megméreti magát a jelenlegi elnökkel. Arra ugyanis számos közvélemény-kutatás rávilágított az elmúlt hónapokban, hogy – ahogy történt 2017-ben is – Macron könnyedén megnyerne egy második fordulót a bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülés vezetőjével, Marine Le Pennel szemben.
A jelen állás szerint azonban az már korántsem egyértelmű, hogy a még hátralévő több mint féléves kampányidőszakban sikerül-e megőriznie pozícióját a radikálisnak tartott párt államfőjelöltjének.
Egy friss felmérés eredménye szerint ugyanis míg Macronra a szavazók 23-26 százaléka szavazna, Marine Le Pen a jelen állás szerint csupán a voksok 16 százalékát tudná bezsebelni. A jelenlegi elnökkel szembeni szavazatkülönbségnél is riasztóbb lehet azonban a Nemzeti Tömörülés elnöke számára, hogy a francia sajtó által rendre a legkomolyabb jobbközép elnökjelöltként emlegetett Xavier Bertrand 14 százalékot szerezne, míg az elnökjelöltségét egyelőre csak pedzegető bevándorlásellenes publicista, Éric Zemmour a szavazatok 13 százalékára számíthatna, ha most lenne a voksolás.
A jobbközép Republikánus Párt azonban egyelőre még azt sem döntötte el, kit támogat az elnökválasztási küzdelemben, a hivatalosan párton kívüli Xavier Bertrand pedig, úgy tűnik, igyekszik minél markánsabban nyomást gyakorolni a pártra, hogy övé legyen a konzervatívok támogatása – nem mellesleg pedig a párt kampányra fordítható anyagi támogatása. A bevándorlás által súlyosan érintett Hauts-de-France régió elnöke csütörtökön a Le Figaro című jobboldali lapnak adott interjúban úgy fogalmazott:
nem fogja alávetni magát egy „konfrontációs kongresszusnak” vagy egy előválasztásnak, amelyen a Republikánus Párt eldönti, ki mögé áll be.
Ehelyett inkább azt javasolta, találkozzanak minél hamarabb, lehetőleg még október 13. előtt, és döntsenek a kérdésben. Elemzők szerint ezzel egyértelműen azt akarja elérni, hogy az ő jelöltsége köré épüljön a jobbközép egység, noha a párton belül Michel Barnier, az EU egykori brexitügyi főtárgyalója is erős ellenfél lehet.
Lapunk megkeresésére Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő rámutatott: fontos a különbség a között, hogy egy előválasztáson vagy egy zárt kongresszuson dönt-e a párt az elnökjelöltjéről, 2016-os vereségüket ugyanis elsősorban éppen annak tulajdonítják, hogy az akkor megvalósuló előválasztási folyamat az összetartozás helyett a széthúzáshoz vezetett.
– Ezt akarják most elkerülni a december elejére időzített kongresszussal. A cél tehát az, hogy ne aktivizálják a 2016-os forgatókönyvet, azaz ne eredményezzenek tartós megosztottságot
– mondta a szakértő. Mint fogalmazott: a párt számára a legnagyobb nehézség az, hogy struktúráját tekintve a mai napig is élénken él Charles de Gaulle öröksége, azaz ahhoz vannak hozzászokva, hogy van egy vezér, aki a maga tehetsége és politikai eredményei által magától értetődően képviseli a pártot. – Most azonban nincs ilyen vezető, és ez okozza a belső problémáikat – magyarázta Soós Eszter Petronella.
Zemmourral kapcsolatban a szakértő kiemelte: a publicista nagy lendületben van, de semmi nem garantálja, hogy ez így marad, az ugyanakkor egyértelmű, hogy hiába nem hivatalos elnökjelölt egyelőre a publicista, így is zavart okoz, méghozzá a konzervatívoknak és Le Pennek is.
– A nagy kérdés, hogy melyik blokktól vesz el több szavazatot, mert ha például Le Pen pártjától, akkor az megnyithatja a Republikánus Párt számára az utat a második helyhez az elnökválasztás első fordulójában.
A verseny mindenesetre nagyon szoros, a narratívát ráadásul Zemmour kontrollálja a bevándorlásellenességgel, ezzel pedig feladja a leckét a jobboldali szavazatokért küzdő pártoknak – magyarázta a szakértő.
Borítókép: Jean Catuffe/Getty Images
