A washingtoni Kongresszus több képviselője is aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Biden-adminisztráció nem tesz eleget egyik stratégiai fontosságú szövetségesével ápolt kapcsolatainak rendezéséért.
A Marshall-szigetek régóta amerikai befolyás alá tartozik, azonban a két fél viszonyát megalapozó szerződés újratárgyalása körül kialakult viták következtében könnyen lehet, hogy a szigetcsoport a jövőben Kínával fűzi szorosabbra kapcsolatait.
„Nyugtalanító, hogy ezek a tárgyalások egyáltalán nem kapnak elég figyelmet, annak ellenére, hogy az Indo-csendes-óceáni térség egyre inkább felértékelődik az ország külpolitikájában” – írták Joe Bidennek címzett levelükben demokrata és republikánus képviselők egyaránt. Az elnök hivatalba lépése óta nem zajlanak egyeztetések a két fél között, ami azért is meglepő, mivel a Marshall-szigeteken fontos katonai és hírszerzési létesítményei vannak az Egyesült Államoknak.
A fő nézeteltérés Washington második világháború utáni atomkísérleti tevékenysége és az ebből fakadó környezetszennyezés, amely a mai napig hatással van a szigetek lakóira és az élővilágra. A szigetek egyikén található egy, a csernobilihoz hasonló atomszarkofág, amelyet – a neki helyet adó sziget után – Runit-dómnak neveznek. Ezt ideiglenesnek szánták, de azóta sem találtak végleges megoldást, így a benne lévő, körülbelül 73 ezer köbméter radioaktív hulladék a mai napig ott áll. Miután az amerikaiak felhúzták a szarkofágot, kötöttek is egy szerződést a Marshall-szigetekkel, miszerint a dóm fenntartásával kapcsolatos költségeket a helyi kormány köteles állni, az Egyesült Államok elvégzettnek tekinti a tisztítási munkálatokat. A szigetek lakossága egyébként mindössze 53 ezer fő, gazdasága pedig a magyarországi GDP 0,1 százalékát képes kitermelni évente, így nem meglepő, hogy ezeket a költségeket nem tudja fedezni a köztársaság.
Ezen károk kompenzálására az Egyesült Államok mindössze 150 millió dollárt fizetett a nyolcvanas években, azonban becslések szerint a tényleges veszteség akár a hárommilliárd dollárt is elérheti, Washington azonban nem hajlandó több pénzt adni a szigeteknek.
Peking viszont az utóbbi években sikeresen növelte befolyását a térség más, kisebb szigetein is, például a Salamon-szigeteken, könnyen lehet, hogy ez most sem fog másképpen alakulni. Az ország vezetése már felajánlotta a Marshall-szigetek számára a különböző infrastrukturális beruházások és a radioaktív szennyezés megfékezéséhez szükséges fejlesztések pénzügyi támogatását. A szigetek vezetése nem határolódik el a gondolattól:
– Egyszerű üzleti tranzakcióról lenne szó. Nem támogatunk semmiféle háborút vagy nagyhatalmi befolyást, csak azt akarjuk, hogy lakhelyünkön normálisan élhessünk és élvezni tudjuk az itteni életet
– nyilatkozta James Matayoshi, a Marshall-szigetekhez tartozó egyik atoll polgármestere.
