Az Európai Néppárt (EPP) szerda este Roberta Metsolát választotta jelöltjének az Európai Parlament (EP) elnöki pozíciójára. A legnagyobb EP-frakcióban hárman, a holland Esther de Lange, az osztrák Othmar Karas és Metsola voltak versenyben a jelöltségért. A máltai képviselőnő – aki jelenleg az uniós parlament egyik alelnöke – kényelmesen végzett az élen: az utóbbi napok híradásai szerint magáénak tudhatta a néppárt magját adó német delegáció támogatását, illetve a neme is közrejátszhatott a győzelmében, megválasztása esetén ugyanis az uniós parlament mindössze harmadik női elnöke lenne. Források szerint az sem elhanyagolható tény, hogy Metsola egy kis méretű és „fiatal” uniós országból, Máltáról származik.
Egyezséget szegne a baloldal
A Magyar Nemzet hasábjain is számos alkalommal írtunk már róla, hogy az EP-ben hamarosan félidős választások jönnek, a strasbourgi székhelyű testület jövő év januárjában új elnököt és alelnököket választ, valamint a szakbizottságok vezetői székeit is újraosztja. A nagy frakciók, az EPP és a szociáldemokraták 2019-es európai parlamenti választásokat követő megállapodása szerint most néppárti politikusnak kellene az EP trónjára ülnie, az elmúlt két és fél évben David Sassoli személyében ugyanis a baloldal irányította a döntéshozó szervet. Ez elméletben azt jelentené, hogy Metsola elnöksége lényegében máris zöld jelzést kapott. Az európai szociáldemokraták részéről ugyanakkor hónapok óta rebesgetik, hogy eltáncolnak az egyezségtől, mondván:
Európa politikai térképe sokat változott az elmúlt két évben, a néppárt gyengülése miatt már nem egyértelmű, hogy automatikusan jár nekik a pozíció.
Ezt legelőször Iratxe García Pérez, a szocialista frakció vezetője mondta ki nyilvánosan szeptemberben – még a németországi választások, a kereszténydemokraták ottani kudarca előtt. Az uniós ügyekben jól értesült Politico szerdán pedig arról írt: kedd este maga David Sassoli is kijelentette a politikai csoportban, hogy a szocialistáknak a félidőben nem kellene feladniuk az elnöki széket. Sassoli készen is állna folytatni a mandátumot, tette hozzá a portál.
Manfred Weber, a néppárt frakcióvezetője is megszólalt az ügyben. Mint azt a héten, Strasbourgban mondta, tiszteli Sassoli eddigi elnöki teljesítményét, de a mandátum legelején megállapodás köttetett, miszerint a következő két és fél évre a néppárté az elnökállítás joga. – Tartsuk magunkat az egyezséghez, viselkedjünk észszerűen, és végezzünk minőségi munkát a pártpolitikai versengés helyett – üzente Weber a parlamenti frakcióvezetőknek. Emlékezetes, nemrég a liberálisok, a harmadik legnagyobb parlamenti csoport részéről is megkérdőjelezték Sassoli maradási szándékát, míg a Zöldek jelezték: az elnökjelöltek személye alapján döntenek jövő januárban.
Történelmi mélyponton az EPP
Írtunk róla: nem áll távol a valóságtól a szocialisták azon érve, hogy a néppárt gyengélkedése mára állandósult. A Der Föderalist nevű német nyelvű, uniós témákkal foglalkozó blog nemrég kiszámolta, hogy amennyiben ma tartanák az európai parlamenti választásokat,
a 2019-es eredményekhez képest az Európai Néppárt szenvedné el a legnagyobb veszteséget.
Az EPP eszerint huszonnégy mandátumot veszítene, és már csak tizenegy képviselői hellyel előzné meg a szociáldemokrata politikai csoportot az uniós parlamentben. Az Europe Elects nevű elemző a minap ennél is rosszabb támogatottságot mért Weberéknek: az adataik szerint a baloldal ma már nagyobb frakció alakítására lenne képes, mint az EPP. „Ilyen tendencia a 2019-es választások óta először fordul elő” – írta a blog, amely szerint ma a szociáldemokraták a voksok 20,7; a néppárt pedig 19,5 százalékát zsebelné be. Mindkét idézett elemzés alapján szembetűnő, hogy a 2019-es voksoláshoz képest a legnagyobb növekedést az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakció érte el. A lengyel Jog és Igazságosság kormánypártot is magában tudó frakció alig két hete közleményben jelentette be, hogy bővítenék a politikai csoportot, ehhez pedig elsősorban a Fidesz szövetségét keresik. Ismert, a nagyobbik kormánypárt a tavasszal hagyta el a szerinte identitásválságban lévő, egyre balra tolódó EPP-t.
